Molnár Csaba: „… ebből a filmből jöjjön ki az, hogy mi így látjuk Pozsonyt”

Hírek
2012 12 3.

A Pozsonyi Kifli az egyik legnépszerűbb, és talán legkönnyebben emészthető médiummal, a filmmel szeretné közelebb hozni és vonzóvá tenni a sokarcú Pozsony színeit és hangulatait. Csapatunk Molnár Csabát, a pozsonyi Filmművészeti Egyetem hallgatóját, illetve Dömötör Ede operatőrt bízta meg a Pozsonyt bemutató imázsfilm elkészítésével. A film az azonos nevet viselő „A mi Pozsonyunk” című rovat indítója, amely a város arculatával foglalkozik. Molnár Csaba rendezővel a film céljairól, illetve a rendezés és a forgatás körülményeiről beszélgetünk, főleg annak apropóján, hogy a film HD minőségben felkerült a youtube videómegosztó oldalra.

Milyen volt „négy évszakos” filmet forgatni?

Teljesen más a hangulata a városnak télen mint mondjuk tavasszal, ezért aztán úgy döntöttünk, hogy eljövünk minden évszakban és forgatunk pár napot. Minden évszakhoz megpróbáljuk megtalálni a megfelelő helyeket, amelyek közkedveltebbek az adott időben. A tavaknál nyáron vannak a legtöbben, ősszel az erdősebb helyekre kirándulnak az embernek. Elmondhatjuk tehát, hogy a forgatás egy évig tartott. 3-4 havonta feljöttünk Pozsonyba, és majdnem egy hétig itt voltunk.

A csapat hogyan állt a szokatlan feladathoz?

Én itt tanulok Pozsonyban filmrendezést, ismerek nagyon jó operatőröket, viszont ebben a projektben számomra az is kihívás volt, hogy ne a megszokott, „kötelező” turistalátványosságokat mutassuk meg, hanem a mi szubjektív Pozsonyunkat, amit tulajdonképpen ti is láttatni akartok. Ezért aztán a „mieinkkel” dolgoztam együtt, Dömötör Edével és Tóth Jánossal.

Ede jól ismeri a várost.

Évekig élt és dolgozott Pozsonyban. Sok helyre épp neki köszönhetően jutottunk el, hiszen ő régebbről is emlékezett még olyan helyekre, amiket érdemes megmutatni. Ez részben nekem is egy felfedezőtúra volt. Feljöttünk, vadásztunk a jó pillanatokra, hazamentünk, megbeszéltük a dolgokat, aztán egy idő után már ők is nagyon várták, hogy újra forgassunk.

        01_imazs

Meg tudod saccolni, hogy hány órányi anyag gyűlt össze?

Egy pörgős filmet akartunk, ami egy pezsgő, élettel teli várost mutat, ezért nagyon sokat forgattunk. Rengeteg anyag lett, de ezt órákban kifejezni jelenleg nem tudom.

Mi lesz a további sorsa ezeknek a felvételnek?

Ebben az anyagban az a jó, hogy gyakorlatilag lenyomata a 2011-es Pozsonynak. Amellett, hogy elkészült az imázsfilm, ennek az egésznek az is volt a célja, hogy egyfajta videótárat hozzunk létre, ami megörökíti a 2011-es Pozsonyt, minél több szemszögből. Valószínűleg fel fogjuk, fogjátok még használni ezt a videótárat.

Milyen technikát használtatok a forgatás során?

Inkább a módszer érdekes. Szerintem volt egy ilyen kis dokumentumfilmes, National Geografic-os hangulata, hogy sétáltunk az utcákon, és amint észrevettünk valami érdekeset, felvettük. Aztán leültünk egy kávéra, majd utána ismét útra keltünk. Elsétáltunk, elautóztunk különböző helyekre, például Dévénynél töltöttünk egy napot. Igyekeztünk, hogy azokat a benyomásokat, amik értek bennünket munka közben, filmre tudjuk vinni, és ebből jöjjön ki az, hogy mi hogyan látjuk Pozsonyt.

Mi volt a koncepció?

Számomra a város emberi oldala volt érdekes. Azt akartam, hogy ez a film egy szubjektív benyomás legyen. Ahogy veletek is sokat beszélgettünk róla, az volt elsősorban a célunk, hogy egy szerethető várost varázsoljunk a nézők szeme elé. Hogy megmutassuk ne csak a külföldieknek, hanem azoknak is, akik itt élnek, merthogy én magam is a filmnek köszönhetően jutottam el olyan helyekre, ahol előtte még nem voltam, és azóta esetleg visszamentem, mert jól éreztem ott magam.

Vannak az ilyen filmeknek szabályai, amelyek nélkül nem imázsfilm az imázsfilm?

Igen, bevett szokás például, hogy egy szép férfi és nő, vagyis egy pár sétálgat, boldogok, süt rájuk a nap. Meg lehet ezt így is csinálni, de én azt szerettem volna, hogy ne legyen semmi mű benne, semmi megjátszott. A felbukkanó emberek, hangulatok is valósak. Nem kértünk meg senkit, hogy ücsörögjön és nézzen szépen, hogy sétáljon a hóesésben fel-alá, hanem megláttunk egy jó pillanatot, és gyorsan lefilmeztük, vagy például belebotlottunk egy óriási görkoris-lufis menetbe, ami nagyon meglepő volt, gyorsan meg is örökítettük.

Nagyon szép a dómos, naplementés kép. A naplemente is ilyen bevett szokás?

Sokan csinálják, hogy felgyorsítják a felhőket, naplementét, vagy a napfelkeltét. Egyszer mi is bűnbe estünk, és azt mondtuk, hogy ezt muszáj, mert annyira szép volt. Emlékszem, hogy én már akkor nagyon fáradt voltam, ezért is szeretek Edével dolgozni, mert ő meg fáradhatatlanul rótta a lépcsőket felfelé, és kereste azt a kompozíciót, ahonnan ezt az egészet meg lehet szépen fotózni. Mivel akkor én cipeltem az állványt, mondtam, neki, hogy ezt itt már jó lesz. Ő meg mondta, hogy nem, még menjünk tovább, mert ő emlékszik, hogy van ott egy bokor, ahonnan tökéletes lesz.

Mik voltak a forgatás legemlékezetesebb pillanatai?

Az egyik a karácsonyi vásár, amikor az év legszebb hóesését sikerült elcsípnünk. A másik, amikor állunk a Széplak utcán és magyarázom a fiúknak, hogy akkor próbáljuk meg ezt így felvenni, ahogy jönnek a villamosok satöbbi, magyarázok, magyarázok, nagy csönd, nem reagál senki. Hátrafordulok, és azt látom, hogy a fiúk bámulják az arra járó csajokat. Fogalmuk sem volt, hogy én mit beszéltem.

02

Hallottuk, hogy az egyik filmedhez felhasznált pár képkockával sikered volt az egyetemen is.

Egy vizsgafilmem elejére bevágtam pár snittet ezekből a karácsonyi vásáros képekből, mert épp egy olyan kicsit fáradt, téli hangulatú filmet készítettem, amihez passzoltak. Az egyetem rektora, aki operatőr, külön kiemelten megdicsérte, hogy milyen szépek a film eleji felvételek. Kérdezte is, hogy ezt melyik operatőr csinálta a suliból. Mondtam neki, hogy ez az operatőr nem a suliból jött.

Min dolgozol most?

Most a bakalár filmemet fejeztem be, ami egy kis komáromi történet. Közel egy hónapig forgattuk, elég nagyszabású forgatás volt. Majd 100 ember játszik benne, egy olyan profi gépre forgattuk, amivel a mai szlovák filmek javát forgatják. Fél órásnak készült, 63 perces lett. Még egy kicsit hozzá szeretnénk forgatni, hogy egész estés legyen, mert egész jók a visszajelzések, és ha az égiek is úgy akarják, akkor talán be tudjuk juttatni egy art-mozi hálózatba. De ez a projekt még eléggé gyerekcipőben jár.

Pozsonyi Kifli

Támogatóink

Don`t copy text!