A pozsonyi polgárok többségének életében 1910. április 17-e egy átlagos vasárnap volt. A városi törvényhatósági bizottság tagjai és Brolly Tivadar polgármester azonban reggel óta izgatottan készülődtek egy különleges eseményre. A történelem során számos híres ember megfordult már Pozsonyban, de ezen a napon egy olyan jeles személyiség érkezését várták, akit koronás fők és más hatalmasok is megbecsültek.

04 

Theodore Roosevelt, az Egyesült Államok 26. elnöke

Az Amerikai Egyesült Államok volt elnöke, Theodore Roosevelt látogatására készültek, aki, megszabadulva az elnöki teendőktől, közel egyéves afrikai szafarin vett részt, majd európai körútra indult. Róma és Bécs után, valamint más nyugat-európai fővárosok előtt Budapestet is beiktatta európai programjába. Még ezt megelőzően azonban tett egy kis kitérőt. Az elnök ugyanis hivatali ideje alatt (1902 és 1909 között) megismerkedett gróf Apponyi Alberttel, Magyarország korábbi vallás- és közoktatási miniszterével, aki az Interparlamentáris Unióban részt vevő magyar küldöttség tagjaként 1904-ben az egyesült államokbeli St. Louisban találkozott Roosevelttel, s a kapcsolatuk ezután majd tíz éven át fennmaradt. Apponyi invitálására tehát Roosevelt nem egyenesen Budapestre utazott, hanem Pozsonyt érintve a gróf éberhardi birtokán tartott egy kis pihenőt. Pozsonyban nem terveztek számára semmilyen programot. Az egyetlen, de annál jelentősebb esemény maga a főpályaudvarra való megérkezése volt. Amikor a bécsi gyors befutott, a peronon ott álltak felsorakozva a városatyák, élükön a polgármesterrel, aki magyarul üdvözölte a vonatból kilépő Rooseveltet, majd az angolul tudó sokoldalú író, ügyvéd és politikus, Jankovics Marcell köszöntötte a volt elnököt. Rövid beszédében egyebek mellett azt mondta: „Boldogok és büszkék vagyunk, hogy üdvözölhetjük a nagy férfit, kinek életcélja népének jóléte, nemzetének boldogsága volt, üdvözölhetjük a férfiút, ki közpályán csak fényt hagyott hátra utain, az államférfiút, ki az acélos alkotmány, az aranytiszta szabadság és bölcs haladás hazájából jön hozzánk. Végtelen nagyra becsüljük látogatását, és ismételjük hálás köszönetünket. S midőn folytatja útját, hogy meglátogassa városunk díszpolgárát, a mi szeretett és bámult Apponyi grófunkat, csak azt sajnáljuk, hogy az időnek szárnya van, és újra elhagy bennünket. Ám ha visszatér hazájába, őrizzen meg egy kis helyet nemes szívében számunkra is…” Roosevelt a fogadtatást köszönve angolul válaszolt, amit Jankovics Marcell tolmácsolt magyarra: „Igazán büszke vagyok, hogy itt lehetek ebben a történelmi nevezetességű országban. Mindig a legnagyobb mértékben érdeklődtem – mint minden intelligens embernek érdeklődnie kell – az önök országának története és fejlődése iránt. Mint olyan embernek, aki az Egyesült Államok nyugati részében a cowboyok között nőttem föl, különösen érdeklődnöm kell az Árpád alatt bejött lovas nemzet rendkívüli életpályája iránt, mely őt a világ egyik történelmi nevezetességű nemzetévé tette.”

02

Roosevelt a pozsonyi főpályaudvaron. Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum

Ezután Roosevelt kísérőivel a pályaudvar előtt várakozó automobilokhoz ment, s Apponyi, valamint a monarchia washingtoni nagykövetének felesége és kislánya társaságában felszállt az egyikre. A másik automobilon Roosevelt fia, Kermit, továbbá báró Hengelmüller László nagykövet és egy városi hivatalnok foglalt helyet. A két bérautomobil előtt egy harmadik is elindult, ezen Kutsera István városi rendőrfőkapitány és egy rendőrfelügyelő utazott. Roosevelt autója mögött pedig a sajtó képviselői által bérelt automobil haladt. Őket még számos kocsi követte, melyeken a polgármester és a városi tanács tagjai ültek. – Már a pályaudvar előtt is hatalmas ünneplő tömeg vette körül Rooseveltéket, az ovációból azonban kijutott nekik a belvárosba vezető, zászlódíszbe öltöztetett úton is, ahol a járdán sorfalat álltak az éljenző emberek. Így haladt végig a Stefánia úton az automobilokból és kocsikból álló menet. Több fénykép őrzi azokat a pillanatokat, amikor Roosevelt és kísérete elindul és végighalad a ma is ismert utcákon. A Stefánia útról (ma Štefánik utca) a Frigyes főherceg úton (ma Szárazvám) keresztül a járművek a Nagy Lajos téren átvágva a Mihály-kapu felé kanyarodtak, s azon áthajtva lassan gurultak tovább a Mihály utca, a Deák utca (ma Nyerges utca), a Halászkapu utca érintésével a Kossuth Lajos térig (ma Hviezdoslav tér), melyet keresztezve a Híd utcán, a Juszti soron (ma Vajanský part), Baross úton (a mai Štúr utca) át a Duna utca felé vették az irányt, majd Főrév felé elhagyták a várost. A menet Főrévig nem állt meg sehol. Itt, valamint Szunyogdin és Püspökin rövid megállót tartott Roosevelt és kísérete, fogadva a kivonult tűzoltóság és az iskolások köszöntését. Hidason kanyarójárvány miatt csak átrobogtak a felsorakozott iskolások sorfala között. A legnagyobb lelkesedéssel Éberhardon köszöntötték Rooseveltet. Itt is iskolások sorfala és éljenző lakosság, a kastély bejárata előtt pedig a falu elöljárósága fogadta őt. A vendéget ezután Apponyiné és gyermekei üdvözölték, majd rövid pihenő után a gróf ebédet adott Roosevelt tiszteletére. Mindez azonban már zárt ajtók mögött zajlott. A nyilvánosság az amerikai vendég egész magyarországi, sőt egész európai útját nyomon követő újságíróktól tudott meg néhány részletet az éberhardi tartózkodásáról. A legtöbb budapesti újság ugyanis tudósítót küldött Pozsonyba, akik Apponyi gróf meghívására Éberhardra is követték Rooseveltet, és Knau Antal tiszttartó házában ütötték fel tanyájukat. Ide jött el közéjük a gróf, hogy beszámoljon nekik Roosevelt vendégeskedéséről, mivel a kastélyba nem volt belépésük. Apponyi kedélyesen elbeszélgetett velük. Elmondta, hogy Rooseveltet lenyűgözte az a lelkes fogadtatás, amelyben része volt pozsonyi megérkezésétől kezdve egészen Éberhardig. A vendég sajnálkozott afölött, hogy csak rövid időt tölthet Magyarországon, és kedden este már el kell utaznia Budapestről. Apponyi az újságíróknak magáról Rooseveltről is beszélt. Arkauer István a Nyugatmagyarországi Hiradóban azt írta róla, hogy „küzdött minden gazság és korrupció ellen”. A Budapesti Hírlap újságírója Apponyit így idézte: „Egy koncentrált erő ez az ember. Ezt Amerikában is hallottam róla s tapasztaltam. A közéleti tisztesség bajnoka, minden korrupció üldözője.”

06

Roosevelt és Apponyi a cseklészi állomáson. Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum

Az éberhardi pihenő nem tartott sokáig, mert már öt órakor kocsira szálltak, és elindultak a cseklészi vasútállomásra, ahol kivételesen megállt a Budapestre tartó bécsi gyors. Miután komppal átkeltek a Kis-Dunán, és fogadták az ivánkai lakosok üdvözlését, megérkeztek a cseklészi állomás elé. Itt a jegyző beszéddel, egy kislány pedig csokorral köszöntötte Rooseveltet, aki ekkor személyesen is szót váltott az újságírókkal. A Vasárnapi Újság számára Jelfy Gyula készített fényképeket, amelyek egyikén Roosevelt és Apponyi az újságírók gyűrűjében áll. Mögöttük jól olvasható a vasútállomáson a Cseklész felirat. Nem sokkal ezután Roosevelt és kísérete felszállt az időközben befutó vonatra, és Galánta, Érsekújvár érintésével elindult Budapestre.

Ezzel véget is ért a volt amerikai elnök pozsonyi és Pozsonyhoz közeli látogatása. E cikkből semmi lényeges nem maradt ki. Ezt azért érdemes hangsúlyozni, mert számos, a városi legendák kategóriájába sorolható történet, állítás kering róla a sajtóban, de még neves helytörténészek könyvében is, az internetről nem is beszélve. Roosevelt egész európai útját szinte lépésről lépésre végigkísérték az amerikai és a helyi újságok tudósítói, sőt, ahogy akkor írták, kinematográfusok is filmre vették az itt-tartózkodás számos pillanatát, többek között az éberhardi kastélyba való megérkezését is. A pozsonyi Apollo-Bio villamos színház – ahogyan akkor a Mihály utca 7-es szám alatti mozit hívták – már április 27-én vetítette a Roosevelt fogadtatása című kisfilmet, de a többi pozsonyi mozi is beiktatott műsorába Rooseveltről szóló felvételeket.

A leírt tények ellenére Pozsonyban és Szlovákiában másutt is máig számos olyan történet kering, amelynek nincs semmilyen valóságalapja. Kezdjük azzal, hogy egyesek szerint Roosevelt megállt a Pipához címzett vendéglőben, amely a mai Szél utca és a Szárazvám sarkán állt, míg 1974-ben le nem bontották. Az igazság az, hogy csak elhaladt előtte, s egy fotográfus éppen azt a pillanatot örökítette meg, amikor a Schuster Gusztáv helyi autótaxi-tulajdonos vezette Laurint & Klement automobilon feszítő Apponyi grófot és Rooseveltet látni fedetlen fővel.

01

Roosevelt Éberhardra tartva a Frigyes főherceg úton (Suché mýto) halad. ForrásHackenberger Béla

A Carlton Szálló is azzal dicsekszik, hogy falai között megfordult Theodore Roosevelt, de ez is csak mese. Az Egyesült Államok volt elnöke itt is csak elhaladt az őt szállító automobilon. Annyi kapcsolat azonban elismerhető, hogy a mai Carlton részét képező Savoy homlokzatán az Egyesült Államok csillagos-sávos lobogója lengett, utalva a tulajdonos, Henry Prüger, azaz Prüger Henrik New York-i kötődésére. Az már végképp a tények öncélú kezelése, hogy Roosevelt tiszteletére itt rendeztek bankettet, és az amerikai vendégnek a város pincéiből származó bort szolgáltak fel. A volt elnök látogatása alkalmából ugyanis annak Budapestről való elutazása előtt a budai várban adott fogadást a miniszterelnök, Khuen-Héderváry Károly.

Az sem fedi a valóságot, hogy Roosevelt a cseklészi kastélyban vendégeskedett volna. Elég csak utalni a fentebb leírtakra, hogy az éberhardi kastélyból egyenesen az állomásra mentek. S ha már a cáfolatoknál tartunk, az is nagyon félrevezető állítás, hogy Apponyi Albert Nagyapponyba hívta volna meg Rooseveltet medvevadászatra, ahogy az az Albert gróf dédnagyapja által alapított – és mára gyönyörűen felújított – Apponyi-könyvtárban nemegyszer elhangzott. A nagyapponyi kastélyt ugyanis akkor az Apponyiak egy másik ágának a képviselője lakta, akinek semmilyen kapcsolata nem volt Roosevelttel.

Amikor Theodore Roosevelt majdnem két hónapos európai útjára elindult, már birtokában volt azoknak az ismereteknek, amelyekkel elkápráztatta magyarországi vendéglátóit. Különösen az ország történelmének ismerete váltott ki iránta tiszteletet. Nem kétséges, hogy a volt elnök más országokra, nemzetekre vonatkozó ismeretei is rendkívül gazdagok voltak, hisz H. G. Wells szerint „olvasottsága elképesztő volt”, de az például mégiscsak meglepetést keltett, hogy sűrű programja ellenére találkozni akart Mikszáth Kálmánnal, akinek Szent Péter esernyője című művét angol fordításban olvasta. Beszélgetésük során elhangzott, hogy Jókait is ismeri, de néhány percen belül képes volt elsorolni a világirodalom minden jelesének nevét és műveit is, bizonyítva ebbéli tájékozottságát. Noha magyarországi tartózkodása alatt jobbára kerülte a politikai témákat, nyilvánvaló volt, hogy teljesen tisztában van az Osztrák–Magyar Monarchia belső viszonyaival. Már Pozsonyból Éberhardra utazva feltűnt neki, hogy szinte minden faluban, amelyen áthaladtak, más nyelven beszéltek az emberek, és az államalakulat későbbi sorsának megítélésében nyilván ez is közrejátszhatott. Igaz, az Egyesült Államok későbbi politikájára közvetlenül már nem volt hatással, mert bár szeretett volna még egyszer elnök lenni, 1912-ben ez már nem jött össze neki. Jelentősége így is kétségkívüli, és az amerikaiak már csak azért sem feledhetik őt, mert három másik nagy amerikai elnökével együtt az ő arcmását is kőbe vésték a Dél-Dakota államban található Rushmore-hegy oldalában.

08

Clifford K. Berryman karikatúrája a The Washinton Post-ban

Végül még egy adalék, miért gondolunk szeretettel akár napjainkban is egy bennünket meglátogató amerikai elnökre. Roosevelt köztudomásúan nagy vadász volt. Egy alkalommal medvevadászaton vett részt, s miután sokáig nem találkozott elejthető medvével, egyik kísérője egy medvebocsot kötött egy fához, hogy az elnök azt lője le. Ő azonban ezt visszautasította mint vadászhoz méltatlan cselekedetet. A történetet az újságok is megírták, készült róla egy karikatúra, a medvebocs neve fokozatosan összekapcsolódott az elnök keresztnevének becézett változatával, és megszületett a Teddy Bear elnevezés. A játékgyártók pedig otthon és külföldön elindították világhódító útjára a plüssmacit, amely azóta is a kisgyermekek egyik kedvenc játékszere.

Hornyák István