Külvárosi vendéglővel kezdett, majd világmárkát hozott létre. Mi lehetett Palugyay Jakab üzleti sikereinek titka?

Néhány éve, egész pontosan 2013-ban már foglalkoztunk a Pozsonyi Kifli oldalán a Palugyay családdal , s azzal is, hogy mi mindennel foglalkozott Palugyay Jakab, hogyan lépett a társadalmi ranglétrán és az üzletben egyre feljebb, míg végül neve a Monarchia egyik fő exportcikkének védjegyévé vált. Azóta sok érdekes anyagot sikerült kikutatnunk Palugyay-témában, ezek közül poroltunk most le néhányat. Megsejthetjük belőlük azt is, hozzáértésük és profizmusuk mellett mi tette Palugyayékat olyan sikeressé.

 

Csak tette a dolgát

Kezdjük ott, hogy Jókai Mór, a ma is népszerű romantikus regényíró 1879-ben meglátogatta a Palugyay-pincészetet, a látottakról pedig a Honban számolt be egy tárca formájában. Az írást évtizedekkel később több lap is lehozta. Jókai valódi dicshimnuszt zeng a Palugyay-pincéről. Írását így kezdi: „Aki jó bort akar inni vasuton, vendéglőben Magyarországon, csak azt mondja Chateau Palugyay. Aztán ha tovább utazik Varsó vagy Szent Pétervár felé, s valahol nem tetszik a szállása, csak mondja azt, Chateau Palugyay, mindjárt kellemesnek fogja azt találni.“

06

Végül oda jut, hogy az ember bármilyen irányban körbeutazhatja a Földet, New York, Buenos Aires, Calcutta irányába, és visszatérhet ugyanide, Palugyay-borokkal bárhol találkozhat. Kitér arra, hogy Palugyay Jakab harmincöt évvel korábban még szegény vendéglőbérlő volt a Pozsony melletti Vaskút vendéglőjében, ahová Jókai szerint csak a szakértők jártak ki, hogy tisztán kezelt borait ihassák, és felesége finom főztjét ehessék. Mi lehet a titka? Teszi fel a kérést Jókai, hozzátéve, hogy „ez az ember bankot nem gründolt, tőzsdén nem spekulált, de ha adósa volt, még ő tagadta le, nem az adós.” Vagyis nem csinált semmi különöset, hanem tette a dolgát, ahogy teszi most is, mert „csaknem hihetetlen, hogy az a kéz, mely évente milliónyi palackot forgat meg a Föld körül, most is felveszi a tálat és körülhordja azt.” Ráadásul a szegény diákok ingyen étkeznek nála, reggelente pedig a piacon személyesen vásárol be. Hogy ezt miként győzte egymaga, az rejtély, az viszont nem, hogy jó kapcsolata volt Miksa főherceggel, akinek révén még Palugyay jobb kapcsolatokra tett szert. Így lett belőle nemcsak bécsi, hanem belga és belgrádi udvari szállító is, nem beszélve egyéb előkelő helyekről, ahová szállított. Az említett Habsburg-Lotharingiai Miksa közben Mexikó császára lett (1864-ben), ami megnyitotta Palugyay előtt az utat az Újvilágba. Tízezrével rendelték tőlük Mexikóvárosba a palackokat, még azután is, hogy Miksát 1867-ben kivégezték.

 

Miért éppen az ő boraik?

„Nem elég a bort ismerni, mert az ivót ismerni, az az igazi tudomány” – folytatja Jókai Palugyay fiait, Józsefet és Ferencet említve azzal, hogy ők a vasútállomás melletti kastélyban laknak. Egyikük körbeutazta a földet, „hogy megtudja, milyen bor kell az angolnak, brazilnak, muszkának, yankee-nek”. Amikor az író ott járt, épp Afganisztán belsejéből kaptak egy táviratot, melyben „erősítést kérnek egri és tokaji veressipkások formájában” (a veressipkások az 1848–49-es szabadságharc idején Perczel Mór tábornok katonái voltak – a szerk. megj.)

07

Palugyay pincéjében nincs borcsináló, bormegnemesítő, gallirozó, petiotirozó műhely, vagy konyakhabaró konyha, de még hordótisztításra sem hoznak be vizet, csakis hamisítatlan szőlőlevet – írja a szerző. Jókai, bár laikusként érkezett oda, nem tekinthető laikusnak, hiszen maga is készített bort, és gondozott is szőlőt a budai Svábhegyen, a ma múzeumként működő háza mellett. (Külön érdekessége, hogy kertjében a szőlőt a filoxéra az 1870-es években nem pusztította ki.) Szóval Jókai szakmai szemmel is meggyőződhetett arról, hogy Palugyayék nem trükköznek, hanem tisztességes módon kezelt borokkal szereztek maguknak hírnevet. Mint írja, hatvannégy munkás csapolja a bort a palackokra, melyeket aztán nádfonattal látnak el, majd helyeznek deszkaládába, hogy a szállításnál ne sérüljenek. A szállításnál leselkedő veszélyek közül egyébként nem is a törés számított a 19. században a legnagyobb veszélynek, hanem a borok stabilitásának a megőrzése. Az ingadozó hőmérséklet hatására ugyanis a borok rendre másodlagos erjedésbe léptek, vagyis megromlottak. Ez időnként még a mai, néha erősen kénezett borokkal is előfordul. A korabeli beszámolók szerint a Palugyay-borok nagyon jól tartották magukat ilyen szempontból, amiből arra következtethetünk, hogy teljesen készre voltak kezelve.

 

Más borvidékekről is

Évente háromszázezer palack Palugyay megy külföldre, annak tizede tokaji – írja Jókai. Ebből is kitűnik, hogy Palugyayék nemcsak pozsonyi szőlők terméséből gazdálkodtak, hanem vásároltak fel egyéb magyar borvidékeken is – például egrit, tokajit, és villányit. Ezek nyilván nem a pozsonyi Palugyay pincében erjedtek és készültek, hiszen a 19. század második felében sem a leszüretelt szőlő, sem a cefre, sem a must szállítása nem volt megoldható minőségi károsodás (vagy inkább tönkremenés) nélkül. Ezeket a borokat az adott borvidékekről készre kezelve, szállítóhordókban hozták Pozsonyba, ahol palackozásra kerültek.

03

Palugyay és fiai lépéselőnye és sikere tehát tisztességük és hozzáértésük mellett kapcsolataikban és a technológia alkalmazásában rejlett, a megvásárolt tokajit le tudták palackozni, és el tudták szállítani a fizetőképes fogyasztókhoz, akik ezt nagyra értékelték. A borhamisítás és trükközés ugyanis akkor sem öltött kisebb méreteket, mint manapság. Elég csak kimenni Pozsonyba, és megfigyelni az utóbbi években feltűnt „csapolt prosecco” feliratokat bizonyos helyeken. Az olasz prosecco pezsgő egyre népszerűbb nálunk is, egyre többen isszák, viszont közülük talán nem sokan tudják, hogy csapolt prosecco nem létezik, az olasz bortörvények ugyanis csak olyan proseccót ismernek, mely palackos érleléssel készül. A világ tele van rejtélyekkel. :)

 

Az elárverezett palota

Találtunk egy cikket a Prágai Magyar Hírlap 1937. júniusi számában, mely arról ad hírt: minden régi, Pozsonyt szerető polgár szívét szomorúsággal töltötte el a hír, hogy kalapács alá kerül a Lamacsi úton található Palugyay palota. „Egy régi darab Pozsony cserél gazdát” – fogalmaz a cikk, majd kitér arra, hogy ami Debrecennek a kolbász, Szegednek a paprika és a halászlé, Tokajnak az aszu, azt jelentette Pozsonynak a Palugyay-bor. Az esemény apropóján részleteket közöltek Jókai fent említett tárcájából, de megjegyzik azt is, hogy az épületet végül sikerült kivonni az árverés alól.

10

Viszont a palota mégis gazdát cserélt, hiszen a vállalat az 1920-as új országhatárok meghúzása után darabjaira szakadt: a monarchia különböző pontjain működő fiókjai közt újonnan bevezetett vámok nehezítették a kommunikációt és az üzletet. Ennek ellenére a pozsonyi Palugyay 1924-ben még képes volt hasznot termelni. Ám ahogy az egész világ sodródott a gazdasági válság felé, ők sem bírtak adósságaikkal, így az 1930-as évek első felében már egy bank felügyelete alá kerültek, 1940-ben pedig új tulajdonos érkezett Carl Ludwig személyében, aki a Živnostenská bankától (Vállalkozói Banktól) vette meg az ingatlant. Ő 1945-ig használta, akkor államosították, 2002-től pedig a szlovák külügyminisztérium használja elsősorban reprezentációs célokra.

Veres István