A Pozsony kultúrtörténeti mozaikját alkotó számos fontos személyiség közül az utókor sajnos sokakat elfeledett. Csákós József János is ilyen. 1883. szeptember 27-én született Pozsonyban, a Zöldszoba utca (Zelená) 3. szám alatt, Krailsheim Péter József, a kalligráfia professzora és a sziléziai Jauernigből (ma Javorník Észak-Morvaországban) származó felesége, szül. Patzelt Jozefin gyermekeként. Az 1883. október 7-én megkeresztelt fiúcska fiatalon elárvult. 1891-ben idősebb testvéreivel együtt örökbe fogadta egy pozsonyi vésnökcég tulajdonosa, a Veszprémből származó Csákós Mihály, akit a város korabeli címtára a Fő tér (Hlavné námestie) 6. szám alatt említ. Az adoptálással a gyermekek megkapták a Csákós vezetéknevet.

01

Csákós József János szülőháza, Zöldszoba utca (Zelená) 3. Fotó: Braňo Bibel

A fiatal József János (két keresztneve közül csak az elsőt használta) mostohaapja mellett kitanulta a vésnöki mesterséget. Ez a gyakorlat biztosan nyomot hagyott jellegzetesen kalligrafikus, tetszetős, ugyanakkor elég nehezen olvasható kézírásán, amelyet számos dokumentum őriz. Csákós azonban nem maradt meg a vésnökség mellett, sőt középiskolai tanulmányait sem fejezte be. Városi hivatalnokként kapott állást. 1910 előtt a pozsonyi városháza szolgálatába lépett mint diurnista. Eleinte az Apponyi-palotában működő városi árvaszékre osztották be, majd 1910-ben belépett a városi múzeum megürült segédőri helyére, és egészen 1922-ig, azaz 12 éven át dolgozott itt. 1919-ig közvetlen feljebbvalója volt Albrecht János (1852–1926) fő múzeumőr, a fő királyi katolikus gimnázium és az állami reáliskola tanára.

Csákósnak 1915-ben „magyar királyi népfelkelőként” be kellett vonulnia, 1916. január közepén pedig ebben a minőségében hathetes katonai kiképzésre hívták be. Testi gyengesége és betegsége miatt azonban csakhamar leszerelték.

923

A Pozsonyi Óvárosháza, 1910 körül 

Csákós tevékenysége a múzeumban (a mai Pozsonyi Városi Múzeumról van szó) jórészt az intézmény működésének meglehetősen bonyolult időszakára esik (első világháború, majd az azt követő változások). Munkájának nyomai számos korabeli anyagban felbukkannak. Az 1916 és 1920 között Csákós által összeállított és a helyi sajtóban megjelent éves jelentések fontos forrásul szolgálnak a múzeum történetének kutatásához. A jelentések részletesen beszámolnak minden újonnan beszerzett darabról. Csákós idején több jelentős gyűjteménnyel gyarapodott a múzeum állománya, főleg képzőművészeti alkotásokkal, elsősorban Zierer Géza (1832–1916), Batka János városi levéltáros (1845–1917) és Bednarics Emília (1844–1917) hagyatékából. Az intézménynél töltött utolsó négy évében (1918–1922) Csákós főleg a múzeum néprajzi gyűjteményeivel foglalkozott. A háború után ezeket jelentősen bővíteni akarták Pozsony vármegye különféle helyszínein végzett terepi kutatással, a területnek nemcsak a materiális, hanem a szellemi kultúráját is dokumentálva.

03

Csákós József János aláírása (Pozsonyi Városi Múzeum) 

A különféle archív anyagokból a múzeum akkori sürgető problémáiról is értesülünk. Komoly gondot jelentett például a megfelelő helyiségek hiánya a gyarapodó gyűjtemények elhelyezésére. Csákós rámutatott erre a régóta húzódó problémára, és az Óvárosháza épületegyüttese néhány további helyiségének átadását kérte az intézmény számára. Ezt tartotta a legmegfelelőbb objektumnak a múzeum céljaira.

Az első világháborút követő átmeneti években Csákós a múzeum további irányultsága felett töprengve megfogalmazott néhány kezdeményezést. Írásain átüt az arra irányuló ambíció, hogy Pozsonynak olyan múzeuma legyen, amilyennel kevés város dicsekedhet. 1921-ben annak a gondolatnak adott hangot, hogy a múzeumot honismereti jellegű intézménnyé kellene átalakítani, amelynek látogatói új ismeretekkel gazdagodnának szülőföldjüket illetően. Elképzelése szerint ennek a múzeumnak az alapját a városi gyűjtemények és az Orvos- és Természettudományi Egyesület természettudományi gyűjteményeinek egyesítése alkotná. Ezt a koncepciót dr. Faust Ovidius, a Pozsonyi Tudományos Intézetek későbbi vezetője részletesen is kidolgozta.   

Csákós bécsi mintára, dr. Anton Franz bécsi professzorral együttműködve meg kívánta jelentetni Pozsony építészeti és művészettörténeti emlékeinek atlaszát a szükséges magyarázó szövegekkel, eltérő színekkel jelölve az egyes stíluskorszakokat a romántól a biedermeierig. A városrendezés során figyelembe kellett volna venni a kiemelt építészeti műemlékek védelmét. A jegyzékben az emlékműveknek és az emléktábláknak is helyet szánt. A nagyszabású terv végül anyagi okokból nem valósult meg.

Egészségi állapotának romlása miatt Csákós már 1919 végén felmentését kérte kötelességei alól, először csupán a téli hónapokra. A róla mint múzeumőrről szóló utolsó feljegyzés 1923. február 22-re datálható.

 02

 Rigele Alajos: Csákós József János, 1923. Forrás: https://www.webumenia.sk/dielo/SVK:GMB.C_13385 

Csákós munkásságának fontos része volt gazdag publikációs tevékenysége; korai nyugdíjaztatását követően teljes mértékben ennek szentelte magát. A 20-as – 40-es években számos rövidebb cikke és több monografikus jellegű tanulmánya jelent meg a város és műemlékei történetéről. Ezek az írások elsősorban helyi napilapokban (Pressburger Zeitung, Neues Pressburger Tagblatt, Hiradó, Grenzbote), de folyóiratokban is olvashatók voltak. Cikkei témáinak skálája igen széles: sokat írt a város különféle építészeti műemlékeiről (pl. a vödrici [Vydrica] ún. Kettenhausról, a Ferences templomról, a régi pénzverdéről, az Óvárosházáról, a Notre Dame-kolostorról), de utcákról, temetőkről, városrészekről is (Káptalan utca [Kapitulská], Védcölöp utca [Palisády], a pozsonyi gettó, Virágvölgy [Blumental]). Fontos történelmi időszakokkal (Bécs 1683-as ostroma és felszabadítása, az 1866-os lamacsi [Lamač] ütközet) és jelentős személyiségekkel (Johann Nepomuk Hummel) is foglalkozott. Részletesen tanulmányozta Beethoven levelezését Brunswick Teréziával és az Erdődy grófokkal, és feltérképezte a zeneszerző kapcsolati rendszerét városunkkal. Foglalkozott emellett a pozsonyi kertészetek, szabócéhek stb. történetével. A Skt. Martins-Kalender című folyóiratba is írt, az ő tollából származnak például a Szent Márton-dómot, a jezsuita templom előtt álló Mária-oszlopot és Pálffy Pál nádort bemutató írások.

Csákós a fennmaradt dokumentumok tanúsága szerint 1919 és 1944 között a Pozsonyi Képzőművészeti Egyesület (Bratislavský umelecký spolok, Pressburger Kunstverein) tagja volt. Egy időben az egyesületi titkári és könyvtárosi funkciót is betöltötte, és művészettörténeti cikkeket írt az egyesület FORUM című, háromnyelvű lapjába. Szerény lakása a Ferenciek tere (Františkánske námestie) 4. szám alatt könyvektől és képektől volt zsúfolt.

08

A Ferenciek tere, 1920 körül

Mint egyes írásaiból kiderül, Csákós a történelmi munkássága mellett amatőr szinten régészkedett, Pozsony környékén néhány helyen saját kutatásokat is végzett. Alkalmilag képzőművészettel is foglalkozott, elsősorban megrendelésre történő gravírozást (embléma-, jelvény-, monogramterveket, valamint kisebb alkalmazott grafikákat) készített, de színezett tollrajzokat és kisplasztikákat is.

Csákós első felesége Rosa Johanna Gallina (1870–1940) volt, 1921. június 28-án házasodtak. A feleség Rigele Alajos (1879–1940) szobrászművész sógornője, 1875-ös születésű nejének, Teréziának (Theresia Paulina) a nővére volt. Rosa 1912 és 1921 között mint hivatalnok, diurnista dolgozott a Városi Idegenforgalmi Hivatalban, majd a Városi Katonai Hivatalban. Felesége halála után egy évvel, 1941-ben Csákós ismét megházasodott, Zuzana Kristina Rösslerovát (1891–?) vette el. Mindkét házassága gyermektelen volt.

 04

 Pozsonyi motívumok, Csákós József akvarellje, 1951 (Pozsonyi Városi Múzeum) 

Mint a „régi világ” annyi fontos személyiségének életét, Csákósét is fájdalmasan érintették az 1945 utáni változások. Elvesztette lakását és egy időre a nyugdíját is. Anyagi nehézségein néhány, hozzá közel álló ember segítette át. Városa történelme iránti lelkesedése azonban élete végéig töretlen maradt. Szerény eszközeiből, amikor csak lehetősége volt rá, könyveket vásárolt, és csillapíthatatlan kutatószenvedéllyel készített belőlük feljegyzéseket.

Csákós József életútja 60 évvel ezelőtt, 1957. február 20-án fejeződött be. A pozsonyi Márton-temetőben nyugszik.

Zuzana Francová

Fordította: Böszörményi Péter