Város a műteremben / műterem a városban

Híres pozsonyiak
2016 08 3.

A Kozics-féle fotóműterem több mint 70 éven át működött Pozsonyban. Munkássága a 19. század második felétől a Monarchia megszűnésének korszakán át egészen az első Csehszlovák Köztársaság első évtizedéig terjedő időszakot felöleli. Felvételei a várost, annak műemlékeit és lakosait mutatják be.

A műterem megnyitásáról és működéséről szóló adatok megoszlanak. Első székhelye (1854) a Kisfaludy Károly (ma Kecskekapu) utca 33. alatti virágoskert (a Slubek-kert) volt, ahonnan 1858-ban a Radetzky tér (1861-től Sétatér, ma Hviezdoslav tér) 34. szám alatti épületbe költözött, és 1868-ig ott működött. A műterem utolsó székhelye a Sétatér 2. (az 1879-es átszámozás után Sétatér 9., az 1899-es átnevezés után Kossuth Lajos tér 9.) szám alatt álló háromemeletes épület volt. Megszűnésének idejéről nem tudunk biztosat, 1926 és 1929 is lehet.

04

A műtermet alapító Eduard Nepomuk Kozics (Kozics Ede, 1829–1874) feltehetőleg 1848 és 1850 között költözött Pozsonyba, miután néhány termékeny évet töltött Bécsben az osztrák fotográfia kiemelkedő alakja, Andreas Groll (1812–1872) mellett. Céltudatosan dolgozott a műterem létrehozásán és reklámozásán, tevékenyen részt vett a városi tanács munkájában, és több egyletnek is tagja volt.  

02

Széles klientúrát alakított ki a város lakosai, sőt még a látogatói köréből is, szolgáltatásait többek között nemesi (pl. Zay, Odeschalchi, Wittmann) és polgári (pl. Munker, Jurenák) családok, helyi papok (pl. Scherz, Geramb), valamint különféle egyletek (pl. Liedertafel) tagjai is igénybe vették.

03

Elsősorban a portrékészítés legkülönfélébb fajtáival foglalkozott, egyéni (férfi, női, gyermek) és csoportképekkel egyaránt.

Emellett készített városi látképeket, műemlékfotókat (pl. a Szent Márton-dóm Donner-féle oltáráról), valamint műalkotás-reprodukciókat is. Többféle előhívási technikát alkalmazott a dagerrotípiától a sópapíros kalotípián át a nedves kollódiumos eljárásig és az albuminpapír használatáig. Alkotásait számos díjjal ismerték el az általános és a gazdasági kiállításokon (1865 Pozsony, 1867 Párizs, 1868 Hamburg, 1870 Franciaország, 1872 Linz, 1873 Bécs, 1878 Párizs). Színezett fényképekkel, úgynevezett kromotípiával is kísérletezett, amelynek a cseh Alexander Seik (1824–1905) és a magyar Veress Ferenc (1831–1916) mellett a legjelentősebb közép-európai művelői közé tartozik. 1878-ben a Kozics-műterem Bécsben megszerezte az 5996. sz. szabadalmat a vászonra készített kromotípiára (amelyet Budapesten a 2473. sz. szabadalom erősített meg). Kozics halála (1874. április 27.) után felesége, Kozics (szül. Helle) Karolina vette át a műterem vezetését, és folytatta a munkát.

07

Az általános portrék mellett érdek- és szakmai csoportok képviselőiről, pl. tűzoltókról, kadétokról, a Palugyay-cég dolgozóiról is készített arcképeket, és részt vett a városi elit (Palugyay Jakab, Stampfel Károly, Könyöky József és mások) szakmai és életjubileumai alkalmából készített reprezentációs albumok összeállításában.

palugyay003

Palugyay Jakab 

A műterem élére Karolina halála (1899) után, illetve valószínűleg már a 90-es évek közepén Kozics Ede (1874–1933) került, aki három hónappal apja halála után, 1874. július 20-án született. Testvérei, a festőművész Ferenc (1864–1900) és Emma (1869–1939) nem vettek részt a műterem vezetésében. A portrékészítésre az elődeinél kisebb súlyt fektető Kozics Ede új műfajok – a reklám-fotográfia (pl. az Izabella-egylet katalógusaiba), a város építészetének és történelmi műemlékeinek dokumentálása, valamint a riport-fotográfia – felé fordult. Együttműködött a dóm restaurálásáért dolgozó egylettel, a városszépítő egylettel és a Kunstverein képzőművészeti egyesülettel.

09

Kozics Ferenc, J. Cmorej gyüjteménye

Fennmaradt a Szent Márton-dómról (pl. az Alamizsnás Szent János-kápolnáról, a kriptákról, a Szent Márton-szobor áthelyezéséről), a klarisszák kolostoráról, a Vár úti (Zámocká) Pálffy-palotáról és a Városi Múzeum kiállításáról készített fényképsorozata. Az 1913-i váraljai tűzvészről készített terjedelmes fénykép- és képeslapsorozata ugyancsak híressé tette.

Eduard Nepomuk Kozics és követőinek munkássága nemcsak Szlovákia vizuális kultúrájának fejlődésében játszott jelentős szerepet. Minőségét tekintve egész Közép-Európa fényképészeti alkotásai mellett is megállja a helyét.

01

Az első jelentős pozsonyi fotóműterem történetét és dokumentumait a Város a műteremben/műterem a városban című tárlat mutatta be. 

Elena Kurincová

Fordította: Böszörményi Péter

Támogatóink

Don`t copy text!