Josef Hofer fotográfus (1883–1967)

Híres pozsonyiak
2015 10 16.

A történelmi fotók kedvelői nyilván ismerik a két háború közötti Szlovákiában alkotó Karol Plicka munkásságát. Kevesebben vannak azonban, akik számára nem ismeretlenek egy másik, talán éppoly tehetséges, egész életében Pozsonyhoz kötődő művész fényképei.

dsc_0336_86x132

Fotó: magángyűjtemény

Josef Hofer német gazdálkodók gyermekeként született a ma már Dénesdtorcsmisérd (Dunajská Lužná) részét képező Dénesd, avagy Schildern községben. Itt járta ki a nép- és polgári iskola első hat osztályát. Mivel elkápráztatta az akkor még új művészeti ágnak számító fotografálás, a múlt század elején ezt a szakmát tanulta ki. 1914-től már a pozsonyi városháza számára dolgozott, ígéretesen induló karrierjébe azonban beleszólt a háború. 1915-ben a pozsonyi katonai parancsnokság (Generalstababteilung) kötelékébe, majd az olasz frontra került. 1918-ban leszerelt, és a következő évtől ismét a város alkalmazásában állt. Egy évvel a sikeresen letett mestervizsgája (1924) előtt már a városi múzeum fotográfusa volt – ennek az intézménynek és a városi levéltárnak több száz fotót készített Pozsony műemlékeiről és múzeumi gyűjteményeiről, de a város mindennapi életéről is. Dokumentálta a város modernizációját, egyebek között az utcák kövezését és az új épületek, például a Manderla-ház és az Amerika téri Avion, valamint ipari létesítmények építését. Különösen értékesek a város gyors növekedésének időszakában, a 30-as és a 40-es években bontásra ítélt épületekről készített felvételei (pl. a Széplak utcán [Obchodná], a Vödricben [Vydrica] és a Posta utcán). Aprólékos művészi kidolgozás iránti érzékének köszönhetően képek tucatjait hagyta ránk a Vártelek utca (Židovská), a Vödric és a Zuckermandel belső udvarairól. Együttműködött a város történészeivel és műemlékvédőivel, köztük Faust Ovidiusszal, Benyovszky Károllyal, Karl Hugo Frechhel és Rigele Alajossal; fotóit a háború végéig több mint húsz könyvben használták illusztrációként.

05

Fotó: Pozsonyi Városi Levéltár 

Első felesége halála után (ebből a házasságából született 1908-ban Melanie lánya) 1916-ban másodszor is megnősült, a többgenerációs pozsonyi Johanna Sauerackert vette el. Kezdetben az anyósáéknál laktak a Schöndorf, azaz Széplak utcán. Négy év házasság után megszületett Kurt fiuk, és ugyanebben az évben a Konvent utca 9. szám alá költöztek, egy ötszobás földszinti lakásba. A fennmaradt leltár tanúsága szerint ez tele volt metszetekkel és régiségekkel, amelyek többsége Pozsonyt és a város történetét ábrázolta. A sikeres fotográfus 1926-ban 2709 m²-es telket vásárolt a mai villanegyedben, az Erkel (ma: Timrava) utca környékén, ahol nyári lakot épített az Óvárosra nyíló kilátással. Ösvényeket alakított ki, fákat ültetett, medencét épített. A kertben számos családi fotót készített, háttérben a várossal, aktív turistaként pedig sokat kirándult családjával a környéken, amiről a borostyánkői (Pajštún) várromnál és az Erdőháton (Záhorie) készült képei tanúskodnak. A Műegylet azzal is megbízta, hogy egész Szlovákiában (különös tekintettel a Nyitra felső folyására, a bányavárosokra, a Szepességre és a Tátrára) dokumentálja a műemlékeket és a mindennapi életet. Ezekről az utazásairól több száz felvétel maradt fenn.

03

Fotó: magángyűjtemény

Hofer 1933-ban egészségi okokból nyugdíjba vonult, állapotának javulása után azonban úgy határozott, fotográfusi vállalkozást indít. A Konvent utca 9. szám alatti lakásban műtermet rendezett be, és beszerezte a szükséges fotós felszerelést. Nyugdíjba vonulása után két évvel szlovákiai és külföldi kiadók számára kezdett iparengedéllyel fotózni. Ismét a város festői utcáit fényképezte, embereket a házak előtt, utcán játszó gyerekeket, de hivatalos fotókat is készített politikai látogatásokról, és képeslapra való fényképei is voltak. A családi vállalkozás virágzott, így 1940-ben tanítványával, E. Knechtsberger vállalkozóval további, négyhelyiséges fotóműtermet nyitott a Hosszú (ma: Lőrinc-kapu) utca 8. szám alatt. A vállalkozás legmozgalmasabb időszakában 4-7 munkatársat foglalkoztatott.

01

Fotó: magángyűjtemény

Hofer németnek vallotta magát, s a 30-as évek vége komoly változást hozott a pozsonyi németek életében. A békés közösséget hatásuk alá vonták a nagynémet eszmék. Ebben a légkörben Joseph Hofer sem vonhatta ki magát a történésekből, belépett a Deutsche Parteiba, és a 40-es években néhány eseményen fotózott is a párt számára. Fia, Kurt eközben Körmöcbányán megtalálta élete párját, így a Hofer család kibővült.

06

Fotó: Pozsonyi Városi Levéltár

A szlovák nemzeti felkelés után az itt élő németek jól tudták, hogy a háború elvesztésének következményei lesznek rájuk nézve, ezért Hoferék minden bizonnyal nehéz szívvel összecsomagoltak nyolc ládába, amelyeket előreküldtek az osztrák Bad Ausseebe. Mint Josef Hofer később elmondta, ezek egy része a vonat bombázásakor, Amstetten közelében megsérült. A család 1945 februárjában, teherautóval indult útnak Ausztriába. Ezzel minden pozsonyi ingatlanuk és egyéb vagyonuk egy része is odalett. A háború végéig egy Bad Aussee-i kis házban laktak, de mivel Ausztria nem rokonszenvezett a kitelepítettekkel, végül arra kényszerültek, hogy a háborúban megtépázott Németországban próbáljanak szerencsét.

dsc_hofer_vyustenie

Fotó:  magángyűjtemény

Néhány Steinhausenben töltött hét után Nürtingen városkában telepedtek le. Josef kibérelt és fotóműteremmé alakított egy egykori cukrászdát, ahol aztán az egész családját alkalmazta. A szívéhez a kényszerű távozás után is közel álló Pozsonyról készült fotóit továbbra is rendelkezésre bocsátotta német könyvkiadók számára és előadásokra, de egészen pragmatikus célokra is (Németország kártérítést nyújtott a kitelepítetteknek, akik képen be tudták mutatni elvesztett ingatlanjukat, és a nagy fotóarchívuma egy részét magával vivő Hofer sokuknak tudott ebben segíteni). Josef és Johanna csak 1958-ban lettek német állampolgárok, „Pressburgjukat” azonban sohasem feledték el. Fiuk és menyük nürtingeni lakásának falait a mai napig Hofer képei és a Konvent utcai gyűjtemény darabjai díszítik, a régi pozsonyi időket idézve, amikor a fotográfus az „ő városa” fotózása mellett szívesen horgászott, kerékpározott és túrázott.

02

Fotó: magángyűjtemény

Sok ezer képe maradt Pozsonyban (kártérítési kérelmében tízezerre becsülte számukat), melyek közül a Pozsonyi Városi levéltár mintegy háromezret, a Pozsonyi Városi Múzeum pedig nem egész ezret őriz. Több száz felvétel 13×18 cm-es, 18×24 cm-es vagy még nagyobb üvegnegatívra készült, amelyekről egészen apró részletek is kinagyíthatók – úgyszólván belepillanthatunk a járókelők arcába vagy a park padjain ülők újságjába. Magángyűjtőknél is található számos Hofer-fotó.

A Pozsony Város Emlékezete projekt (PamMap: www.pammap.sk) célja az összes fellelhető fénykép digitalizálása és fokozatos ingyenes közzététele az interneten a Pozsony barátai számára. Ha Ön tud további fotókról (nemcsak Hofer műveiről), amelyeket a projekt a digitalizálás erejéig kölcsön kaphat, kérjük, értesítse a cikk szerzőjét. Hogy az emberek, helyek és események ne vesszenek feledésbe…

Juraj Šedivý

PamMap | FiF UK | oz. Historia Posoniensis | sedivy@fphil.uniba.sk

(A szöveg rövidített változata megjelent a Staromestské noviny c. folyóiratban – VII. évf., 2015. június, 8–9. o.)

Fordította: Böszörményi Péter

Támogatóink

Don`t copy text!