Justi Henrik – Pozsony legjobb polgármestere?

GENIUS LOCI
2016 10 11.

Sokat járok a Hegyi Park szövevényes ösvényein, élvezve a friss levegőt és a mindent betöltő nyugalmat. A mai barátságtalan nagyvárosban szinte hihetetlen, hogy a központtól alig néhány percre makulátlan zöldterület található! A Hegyi Park azonban nem csupán a flóra a fauna szentélye, hanem egyúttal kulturális és történelmi értékek tárháza is.

Lent, az erdészháznál mindig megnézem a Bäumler-emlékművet és a „Sóltz pihenő” feliratot viselő padot, utána felbaktatok a Majakovszkij utca lépcsősorán – amely pontosan 242 fokból áll –, majd a Hegyi Park Galéria (balról) és a Feike vendéglő (jobbról) mellett elhaladva, elzarándokolok a park legmagasabban fekvő pontjáig, ahol Alexander Trizuljak Ülő nő című alkotása, a szobrászművész családjának ajándéka áll. Innen Dubček és Förster padjához vezet az utam, majd tévedhetetlenül a félkör alakú terasz felé fordulok, ahol nagy bronz mellszobor tekint lefelé a műkő falról. Azt az embert örökíti meg, akinek mindezt a szépséget, az immár 150 éves Hegyi Parkot köszönhetjük. Justi Henrikről, Pozsony talán minden idők legjobb polgármesteréről van szó.

05

Justi emlékmű a Hegyi parkban, 1910 körül.

1869-ben ő szorgalmazta, hogy a város vásárolja meg a Diák-hegyet a Városi Levesosztó Egylettől , ő bízta meg Sendlein Antal városi főmérnököt a sétaúthálózat tervének kidolgozásával, és ő volt az, aki hivatali ideje alatt végig a park felett tartotta védő kezét. A várost 1867 és 1875 között vezető Justinak azonban jóval többet köszönhetünk ennél: például a Duna-part város felőli részének cölöpözését és szabályozását, a városi múzeum megalapítását, az építkezési szabályzat kidolgozását és bevezetését, az általános csatornázást és az utcák kikövezését. Mindezek mellett pedig jelentősen megnövelte a város bevételeit és ingatlanjainak értékét!

01

 Justi Henrik

A kortársai természetesen nem egy lépését bírálták – a Koronázási dombnak a Duna-part szabályozása miatti elhordása (1870) különösen nagy felhördülést váltott ki. A konzervatív városi tanács poharában az volt az utolsó csepp, amikor Justi előterjesztette egy stabil híd, laktanyák, vágóhíd, vásárcsarnok, vízvezeték, iskolák és gyárak építésével számoló városfejlesztési koncepcióját, amelynek csupán egy „apróság” hiányzott a megvalósításához: öt és fél millió arany… Ez már túlment a képviselők tűréshatárán, a kölcsön felvételét elutasították, és a polgármestert kényszernyugdíjaztatták, méghozzá csökkentett összegű nyugdíjjal.

A megtört Justi visszavonult, és három év múlva magányosan halt meg. Sírja a Szent András-temetőben található. A város további fejlődése azonban őt igazolta – fokozatosan kiépült a vezetékes vízellátás, megnyílt a Ferenc József híd, új iskolák és vásárcsarnok épültek, az ipar pedig soha nem látott virágzásnak indult. A pozsonyiak mindinkább ráeszméltek, mekkora kincset vesztettek Justi személyében, és hogy legalább halála után megadják neki a tiszteletet, a dunai rakpart egyik részének a Justi sor nevet adták (ma Vajanský rakpart), és a Hegyi Park bejáratánál egy padot állítottak a tiszteletére (ez azóta elveszett). A Pozsonyi Városszépítő Egylet végül úgy határozott, hogy méltó emlékművet állít Justinak a Hegyi Park közepén. A mellszobrot Rigele Alajos szobrászművész, az alapzatot Mahr Károly kőfaragó mester készítette.

11

És elérkezett a D-nap, 1908. május 13., amikor a város zászlajával letakart emlékműnél összegyűltek Justi tisztelői. A leleplezés után Simonyi Gyula, az egylet elnöke mondott beszédet: „Justi pontosan 41 éve lett városunk polgármestere, új korszakot nyitván Pozsony történetében! Nemcsak kivételes polgármesterként, hanem a Városi Hegyi Díszkert atyjaként és városszépítő egyletünk megalapítójaként is tisztelhetjük. Kitörölhetetlen emléke és hagyatéka mellett csupán egyetlen szerény fotográfia maradt fenn róla, melynek alapján Rigele Alajos megmintázta vasból készült képmását. Aki személyesen ismerte Justit, Rigele alkotásában azonnal ráismer!” 

07

Simonyi a Pozsonyi Városszépítő Egylet nevében átadta az emlékművet a városnak, amelyet Kumlik Tivadar alpolgármester képviselt. Ezután Kumlik emelkedett szólásra: „Mély megindultsággal veszem át az emlékművet a város nevében. A Magyarok Istene plántálja belénk Justi energiáját, hogy legyen erőnk a város érdekeinek védelmére!” Majd remegő hangon magához Justihoz szólt: „Te oldottad le a város fejlődését akadályozó béklyókat! Te voltál a jelenlegi virágzás úttörője! Hol tarthatnánk ma, ha az elképzeléseid termékeny talajra hullanak! A generációd azonban nem értett meg Téged, ezért vérző szívvel visszavonultál a közélettől! Messzire néző tekintetednek köszönhetjük ezt a helyet is, ahol most az emlékműved emelkedik, a virágillattal és andalító madárdallal teli Városi Hegyi Díszkertet! Neked adunk hálát a városszépítő egyletért, amely nemes érzülettel ajánlja fel Neked ezt a helyet!” Szavait tomboló éljenzés követte. A családjával együtt jelen lévő Rigele Alajos számos gratulációt kapott a művéhez, valamint a Pázmány-díjhoz és a vele járó római ösztöndíjhoz.

02

 A III. Bimbóház.

A résztvevők ezután a III. Bimbóházba vonultak uzsonnázni, ahonnan Justit is láthatták. 108 évvel ezelőtt ugyanis a büszttel szembeni terület még nem volt benőve, így Justi jól rálátott a vendéglőre.

10

A III. Bimbóház, ahonnan látható volt a Justi-emlékmű.

Ma már más a helyzet, a bimbóházakat rég lebontották, és Justi elől magas fák fogják el a kilátást. Talán jobb is, hogy nem lát messzire – mit is mondhatna a mai városvezetésről?

Ján Vyhnánek

Fordította: Böszörményi Péter

Támogatóink

Don`t copy text!