Pozsonyi könyvtárak a középkorban

GENIUS LOCI
2016 01 10.

Általánosan elfogadott tudományos nézet, hogy a könyvtárak magyarországi megjelenése egyidős a monostorok, kolostorok, az egyházi központok kialakulásával, a latin írásbeliség terjedésével. A XI. században a magyarok által még használt rovásírás ugyanis a szakértők szerint nem volt alkalmas terjedelmesebb művek lejegyzésére, elsősorban rövidebb üzeneteknél, főként a gazdasági életben, a kereskedelemben használták bizonyos dolgok lejegyzésére, korabeli könyvelésre, leltárkészítésre. A Szent István korától kialakuló könyvtárak azonban még a 14–15. században sem mérhetők a későbbi korok gyűjteményeihez. A pozsonyi káptalan könyvtára 1425-ben a maga 82 kötetével Magyarországon így is a jelentősebbek közé tartozott.

 

A káptalani könyvtár jelentősége

A magyarországi középkori könyvtárak, miután főként az egyház hozta őket létre, elsősorban liturgikus, teológiai, egyházjogi köteteket, kódexeket tartalmaztak. A fennmaradt jegyzékekben világi könyvekre alig akadni. Nem volt ez alól kivétel Pozsony sem, Esztergom társkáptalanjának városa, ahol a 14–15. század során három könyvtár bizonyíthatóan létezett. A legkorábbi és legjelentősebb a káptalani könyvtár volt, amelynek 15. századi jegyzéke fennmaradt az utókorra. Itt őrizték többek között az egész magyar középkor egyik legfontosabb kottás emlékét, az Esztergomban keletkezett Missale Notatum-ot. A kanadai Kossuth Éva zenetörténeti tanulmánya szerint „ez a magyar dallamhagyomány egyik leghitelesebb képviselője, a magyar notációnak egy klasszikus példája”. Pozsonyba, hiszen társkáptalan volt, Esztergomból számtalan kódex kerülhetett, de, mind majd a későbbiekben látjuk, jutott a városba a corvinákból is. Jóval kevesebb azonban, mint Isztambulba, ahová Mátyás király egykor Európa-szerte irigyelt könyvtárát Szulejmán szultán még 1526-ban magával hurcolta, s ebből a szempontból a mai napig a török nagyváros a 15. század második felének egyik legjelentősebb forrása. 

12

A Csapodi Csaba – Tóth András – Vértesy Miklós szerzőhármas írta Magyar könyvtártörténet is leszögezi, hogy a középkorban a pozsonyi káptalan könyvtárát a jelentősebbek között tartották számon. A káptalan 1425-i könyvjegyzékében szép számmal lehet találni olyan tételeket, amelyek a könyvtár fönnmaradt XIV. századi köteteivel azonosíthatók, de azt nem tudni, hogy ezek a kötetek mikor és honnan kerültek oda. Van ugyan egy 1350-ből származó adat arról, hogy Hosszú János pozsonyi kanonok végrendeletében „több mint 60 fontnyi dénár” értékű könyvét a káptalani könyvtárra hagyta. Csapodiék szerint azonban „sem a könyvek mennyiségéről és címéről nem értesültünk, és az sem világos, mit jelent a 60 fontnyi dénár”.

Egy másik adat szerint Tamás mester, a pozsonyi Szent Márton egyház kanonokja, Püspöki község plébánosa 1343-ban végrendeletében egy kézi misekönyvét a Szent László-kápolnára (bizonyára a főtemplom egyik kápolnája volt) hagyta, egy másik misekönyvet pedig a pozsonypüspöki Szent Mihály-templomra. Breviáriumával kapcsolatban azt kéri, hogy temetéskor hordozzák. Hasonlóképpen végrendelkezik breviáriumáról és missaléjáról 1341-ben Pál esztergomi és pozsonyi kanonok is. Mindkét végrendelet csak istentiszteleti könyvekről szól, ahogy fentebb már utaltunk rá, másféle könyvük valószínűleg nem is volt. Ebből Csapodi és társai azt a következtetést vonják le, hogy a XIV. század első felében a pozsonyi kanonokoknak nem nagyon lehetett nagyobb számú könyvük, könyvtáruk. Összehasonlításképpen nézzük a XV. századi magyar egyházi könyvtárak közül legpontosabban ismert veszprémi káptalan könyvtárát, amely az 1400-as évek első felében is a leggazdagabbak közé tartozott. Nem könyvtári katalógus maradt fenn, hanem teljes vagyonleltár, amely a könyvekről is részletes adatokat közöl. Megjegyzendő, hogy a tatárjárás okozta pusztítás után másfél századdal a veszprémi székesegyház ismét olyan gazdag lett kincseket érő egyházi szerekben is, mint a tatárdúlás előtt volt. Az összeírt könyvek száma 171. Ebből 24 misekönyv, 16 breviárium, 38 egyéb liturgikus könyv, tehát több mint 40%-uk nem igazi könyvtári darab, hanem az istentisztelet célját szolgálja, a szertartások végzéséhez való. A világi irodalom nagyon szegényes: Boëthius, Josephus Flavius és Cicero egy-egy műve, Arisztotelész fizikája, egy névtelen, illusztrált csillagászati munka, Glanvilla lexikonja és egy elveszettként jelzett retorika.

07

Majdnem ugyanabból az időből való, amikor a veszprémi összeírás készült, a pozsonyi káptalan könyvtárának jegyzéke. Amint írtuk, az állomány itt összesen 82 kötet. Ennek pontosan a fele, 41 darab a liturgikus könyv. A többiből a legnagyobb csoportot az egyházjogi munkák teszik ki, számuk 14. Van azután egy teljes és egy fél biblia, 4 kötet szentek élete, 5 kötet egyházi beszédgyűjtemény, 6 szentírás-magyarázat. A többi is – kettő kivételével – vallási vonatkozású. Ezek közt az egyházatyákat mindössze 1 Augustinus és 1 Gregorius képviseli, a skolasztikus teológiát pedig Aquinói Szent Tamás 2 műve és Petrus Lombardus híres kézikönyve, a Liber sententiarum (Bölcsességek könyve). A két világi tartalmú munka Marchesinus Mammotrectusa, a latin szavak helyes kiejtéséről, és Glanvilla De proprietatibus reruma, ugyanaz az enciklopedikus munka, amely Veszprémben is megvolt. A pozsonyi jegyzék címeinek sorrendjéből a szakértők arra következtetnek, hogy a kódexek itt is, mint ahogy a középkorban általánosan szokásos volt, szakcsoportok szerint, pultokon feküdtek. Ezek a szakcsoportok így rekonstruálhatók: 1. Liturgia. 2. Biblia és bibliamagyarázat (exegetika). 3. Vegyes teológiai művek. 4. Beszédek. 5. Egyházjog. 6. Újabb liturgikus munkák. Bizonyosra vehető, hogy a liturgikus kódexek a sekrestyében, a könyvtár pedig a Szent Márton káptalani templom tornyában volt, ahol a XV. századi és a későbbi könyvtárnak jelentős maradványai őrződtek meg. Ez az egyetlen a középkori Magyarország káptalani könyvtárai közül, amelynek állományából jelentékeny rész maradt fönn eredeti helyén.

13

Az 1878-as Pozsonyi Útmutató (Pressburger Wegweiser) beszámolója szerint tanulságos a pozsonyi káptalan könyvtárának története is. „1277-ben Ottokár cseh király elfoglalta Pozsonyt, és kifosztotta könyvtárát. Később a huszita háborúk idején a káptalan átadta ingóságait megőrzésre a városi hatóságoknak, közöttük a könyveit is. Fennmaradt az a leltár, amelyet ebből az alkalomból Jakab őrkanonok készített 1425-ben, és amelyet később átírtak a város regisztrumába. Minthogy pedig Pozsony nem került török uralom alá, a leltár fölsorolta 82 kötetnek nagy része megmaradt s megvannak ma is, részint a káptalan könyvtárában, részint az Országos Széchényi Könyvtárban. Akadnak köztük olyanok, amelyeket a bejegyzések szerint az egyetemen mint tankönyvet használtak. Meglepő , hogy milyen gazdag volt ez a káptalani könyvtár a 14. században és a 15. elején, pedig tudjuk, hogy elődjéből, a 13. századi könyvtárból semmi sem maradt.”

 

A pozsonyi egyetem könyvtára

Magyarország a XV. században, rövid időszakoktól eltekintve, egyetem nélküli ország volt. Mígnem Mátyás király idejében megalakult a rövid életű pozsonyi egyetem, az Universitas vagy Academia Istropolitana és annak könyvtára is. Fraknói Vilmos Vitéz János Könyvtára c. tanulmányában azt írja, hogy 1464 májusában II. Pál pápai bullája kimondta, az esztergomi érsek Magyarország bármely városában vagy mezővárosában, melyet a király kijelöl, főiskolát alapíthasson a bolognai mintájára. A négyfakultású, tehát teljes egyetem 1467-ben kezdte meg működését, első kancellárja maga az esztergomi érsek, Vitéz János volt.

01

Az egyetem könyvtár nélkül természetesen nem tudta volna ellátni feladatát, de a feltételezésen túl adatok is vannak a létezésére. Ilyen adatot tartalmaz Ponticus Virunensis 1490-ben Taddeo Ugoletóhoz írt levele, amelyben arról ír, hogy Ugoleto, Mátyás király megbízásából, mindenféle könyveket szerzett be az egyetem számára. A királynak „Pozsonyban igen jeles akadémia fölállításában és mindenhonnan minden tudomány minden tudományos férfiának és latin s görög kódexeknek idehozásában a legkedveltebb intézője és követe voltál Itáliában és mindenféle nemzet között”. Ugoleto különben a Corvina könyvtárosa volt, és könyvbeszerző útjai során a pozsonyi egyetemi könyvtár érdekében is tevékenykedett. Az is kiderül a levélből, hogy Mátyás a pozsonyi egyetem könyvekkel való ellátását is támogatta. A pozsonyi egyetem egyik könyvtárosának a nevét is tudjuk. Nicolaus Schricker von Hüttendorf, a pozsonyi egyetem dékánja egyszerre volt a káptalan és az egyetem könyvtárosa. Ebből arra következtethetünk, hogy a pozsonyi káptalan könyvtára szolgált egyetemi könyvtárul is. Úgy tűnik azonban, hogy az egyes fakultásoknak külön könyvtáraik is voltak. Ez derül ki az egyetem egy fönnmaradt hiteles kódexéből, amelyet Sigismundus Obrecht de Lengenvelde baccalaureus ajánlott föl 1474-es magisterré avatásakor az egyetem teológiai karának. Egy másik jelentős könyvről is feltételezik, hogy egykor a pozsonyi egyetemé volt. Jelenleg az ősnyomtatvány a Széchényi Könyvtárban található (Nicolaus de Ausmo Supplementum Summae Pisanellae – gyóntatási kézikönyv), amelyet Mátyás király hiteles könyveként tartanak számon. Ezt IV. Sixtus pápa valószínűleg nem Mátyás király könyvtára, hanem a pozsonyi egyetem számára küldte. Itt is maradt fenn.

 

Corvina a pozsonyi ferenceseknél

Csontosi János: A pozsonyi sz. Ferencziek tartományi könyvtárának codexei c. munkájában arról panaszkodik a kiegyezést követő időkben, hogy a „középkori codexek ismertetése igen szerény helyet foglal el irodalmunkban. Húsz év óta, hogy Ipolyi és Knauz ismertetései  a pozsonyi káptalan codexeiről, szerzőikhez méltó bibliographiai apparátussal, megjelentek, a hazai irodalom e nemében valóságos stagnatio állott be s tudományos folyóiratainkban azóta alig találkozunk egy két codex ismertetésével. Pedig a középkori kézíratok ismerete hazai tudományosságunk érdekében nagy mértékben kívánatos, mert ez képesít leginkább azon hézagok kiegészítésére, melyeket történetírásunkban épen úgy mint az irodalom és művelődéstörténetben oly sokszor tapasztalunk” – írja a pozsonyi múzeumi könyvtár segédőre, közölve azt is, hogy a ferencesek tartományi könyvtára néhány XIV—XV. századi kódexet őriz, köztük feltételezhetően egy ősnyomtatványt Mátyás könyvtárából és egy másik corvinát is.

 02

Maga a könyvtár különben 45 ezer kötetből áll, jegyezte meg Csontosi, van rendes katalógusa. A kódexek, egy Terentius kivételével, jobbára a teológia köréből valók voltak. „Reánk nézve érdekesek annyiban, a mennyiben a 8-ik számú codex Jánossi Miklós a deesi vár castellanusának, a 13-ik számú bizonyos Pesthy Antalnak és a 19-ik számú bizonyos Bártfay Jakabnak tulajdonához tartozott, a mint ezt az első codexen lévő XVI-ik s a két utóbbin XV. századi jegyzetek bizonyítják. S a mit első helyen kellett volna említenünk van közöttük olyan is, melyet egy 1631-ből eredő jegyzet Mátyás király könyvtárának vindikál s egy másik olyan, mely egészen a Corvin-codexek ízlésében van kiállítva.” Hozzátette, a kéziratok mind latin nyelvűek, az egyikben azonban talált egy magyar nyelvű bejegyzést, a „harsoló” szót. Megfejtését a nyelvészekre bízta.

D. Kovács József

Támogatóink

Don`t copy text!