Mint a Batka János halálának százéves évfordulójára írt múlt havi cikkünkben jeleztük, nem ő az egyetlen városunk elfeledett nagyjai között, akinek kerek évfordulóját ünnepeljük az idén. A maga idejében (Magyarország határain kívül is!) elismert botanikusra, Bäumler János Andrásra gondoltunk, akinek 170. születési évfordulója szokás szerint komolyabb visszhang nélkül maradt.

Bäumler 1847. február 23-án született egy ismert pozsonyi hentes családjába. Apjának a Mészpiac (Suché mýto) 26. sz. alatt volt boltja (a házat a 70-es években lebontották). Jóllehet kiemelkedő szellemi képességei már zsenge korában megmutatkoztak, ugyanaz a sors várt rá, mint Batkára és Lénárd Fülöpre (velük korábbi számainkban foglalkoztunk): atyja konokul elutasította a tudományos pályát, és ragaszkodott hozzá, hogy fia a nyomdokaiba lépjen. János otthagyta a gimnáziumot, kitanulta a hentesmesterséget, és 1872-től csaknem harminc éven át vezette a családi vállalkozást a Mészpiacon.

01

Bäumler János András (1847-1926)

Azonban akárcsak Batka, ő sem adta fel álmát. Szabadidejét a tudománynak szentelte. Ráadásul orvosai is azt tanácsolták, hogy egészsége érdekében minél több időt töltsön a természetben, így összekötötte a kellemeset a hasznossal. Pozsony környéki kirándulásai során (sokat járt például a Kis-Kárpátokba, és a Városi Hegyi Díszkertet, a mai Hegyi Parkot is kedvelte) tüzetesen megismerkedett a helyi flórával. A fiatal tehetségre csakhamar a pozsonyi Orvos- és Természettudományi Egyesületben is felfigyeltek, és pártfogásukba vették. Többek között Kornhuber András, az egyesület megalapítója, valamint Jozef Ľudovít Holuby ismert szlovák botanikus is támogatta. A legnagyobb előrelépést Bogsch János reáliskolai tanár vezetésével érte el, akinek az ösztönzésére biológiai magántanulmányokat folytatott, különös tekintettel a mohákra és a gombákra. Munkája nem maradt eredmény nélkül. Az Österreichische botanische Zeitschrift című tekintélyes osztrák folyóiratban 1884-ben megjelent tanulmányában tudományos pontossággal írta le az összes Pozsony környéki mohát. Már ez sem maradt visszhang nélkül, az áttörést azonban három évvel későbbi, Pozsony megye virágtalan növényeivel foglalkozó munkája hozta meg számára. Ebben új fajokat is leírt, amelyek közül később néhányat róla neveztek el (ilyen pl. a Septoria allicola Bäumler; élete során 11 gombafaj kapta meg a nevét). Amatőr mikológusunk ezzel már a tudományos világ érdeklődését is felkeltette. Számos nagynevű tudóssal vette fel a kapcsolatot, többek között Ernst Haeckellel, Heinrich Rehmmel, Pier Andrea Saccardóval és Alexander Zahlbrucknerrel. Terjedelmes, mintegy 10 000 tételt tartalmazó herbáriumot állított össze, amelynek nagy részét nyugdíjba vonulásakor a budapesti Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozta. A sok munka mellett családjára is jutott ideje. Batkához hasonlóan neki is szerencséje volt a magánéletben. Boldog, harmonikus házasságban élt Dürr Erzsébettel, akiben biztos támaszra lelt. Két fia, Gusztáv és Károly a visszaemlékezések szerint kitűnő nevelést kaptak apjuktól.

05

A képeslapon a Mészpiac a 20. század elején. Jobbról a második (28-as) a Bäumler-féle ház. Forrás: J. Cmorej gyűjteménye

Bäumler emellett üzletembernek sem lehetett utolsó: a 20. század elején megengedhette magának a szomszédos ház (Mészpiac 28.) megvásárlását, 1914-ben pedig kiállítóvillát építtetett a Jeszenák János út (Šulekova) és a Zrínyi Miklós utca (Zrínskeho) sarkán (a mai Šulek utca 5. sz. alatt álló épületet Erdély József tervezte). Magas koráig fáradhatatlanul aktív volt. Az evangélikus közösség életében is tevékenyen részt vett, komoly szerepet vállalt például egy új kórház felépítésében a Vutkovich Sándor (Partizánska) és a Védcölöp utca (Palisády) sarkán. Élénken érdeklődött a legújabb tudományos felfedezések iránt, barátaival rendre megbeszélte azokat. 1926. február 4-i halála után kortársai így emlékeztek meg róla: „Amikor Bäumler tegnap reggel örökre lehunyta szemét, lezárult városunk egy kultúrtörténeti fejezete. Bárha példája nyomán a pozsonyi ifjúságot megihletne minden, ami szép és igaz, különösen pedig mindaz, ami városunk javát szolgálja!” A Kecske-kapui evangélikus temetőben helyezték örök nyugalomra.

03 

Bäumler János András emlékműve 1937-ben. Forrás: pammap.sk

Az Orvos- és Természettudományi Egyesület a következő évben, 1927. július 10-én már le is leplezte az emlékművét. A márványbüszt, Rigele Alajos alkotása a Sínúti úton (Pekná cesta) álló erdészház melletti kis botanikus kertbe került, amelyet 1922-ban saját költségére hozott létre Karl Laubner florista: „Bäumler András több volt mint »tudós«. Azok közé tartozott, akik Goethével és az emberiség számos lámpásával együtt meglátták a természetben az isteni szimbólumot. Erről tanúskodnak beszélgetései, neves természettudósokkal folytatott levelezése, Ernst Haeckelről írt munkája, a könyvtára, de még inkább az élete, szokásai, tudományos munkássága. Ezért nagy örömmel üdvözöljük dr. Doht kezdeményezését, hogy szobrot emeljünk a csodálatos Anyatermészet e hódolójának ott, ahol kutatómunkájához a legértékesebb anyagot találta – az erdőben.” Végezetül egy talány: a Sínúti úton ma nyoma sincs az emlékműnek, a Hegyi Park erdészháza melletti kis parkban álló Bäumler-mellszobrot viszont szintén Rigele Alajosnak tulajdonítják. Minden igyekezetem ellenére sem sikerült megállapítanom, hogy a Sínúti útról került-e ide a mellszobor, vagy pedig egy másik alkotásról van szó. Akad valaki, aki tudja a megfejtést?

Ján Vyhnánek

Fordította: Böszörményi Péter