A Ventur utca, Pozsony egyik legrégebbi, történelmi és építészeti emlékekben bővelkedő utcája igazi paradicsom a műemlékek kedvelői számára. Palotáiban világhírű zenészek éltek és koncerteztek. Egyik középkori háza hajdan az Academia Istropolitana része volt. Sokáig a Ventur utcában székelt a Pressburger Zeitung szerkesztősége, és itt működött a legendás Steiner antikvárium. 

Az impozáns épületek sűrűjében az ember alig veszi észre a 16. szám alatti, valamivel szerényebb házat, jóllehet két emléktábla is van a homlokzatán. Egyikük – vélhetőleg Pozsony legrégebbi emléktáblája – arról tájékoztat latin nyelven, hogy „a Szent Klára-kolostorban 1590. június 17-én kiütött tűzvészben ez a ház a város jó részével együtt leégett. 1592-ben Chäter Chr. (Kristóf) építette újjá.” Külön érdekesség, hogy a kőfaragó az 1590-es évszámot MDLXC formában véste ki, amelyben feleslegesen szerepel az L (50) számjegy... A másik emléktábla jóval fiatalabb, március 29-én csupán leleplezése ötödik évfordulóját ünnepelheti. Városunk szülötte, Adolf Frankl (1903-1983) hányatott sorsát meséli el néhány szóban, akit 1944-ben ebből a házból hurcoltak el az auschwitzi koncentrációs táborba, ahonnan hazatérve megalkotta Látomások a pokolból című világhírű képciklusát. 

101

 Ventur utca 16. Innen hurcolták el 1944-ben Adolf Franklt

A táblán a leleplezés eredetileg tervezett időpontja, 2011 októbere szerepel, valójában azonban néhány hónappal később zajlott a meghitt ünnepség. A mai napig élénken él az emlékezetemben. A meghívott vendégek között Pozsony egy másik híres szülötte, a filatelista Maxi Stern is jelen volt, akinek a közelmúltban mutattuk be az életét. Jómagam azért vettem részt a tábla leleplezésén, hogy emlékezzek arra az embere, aki a városunkhoz fűződő bensőséges kapcsolata miatt különösen a szívemhez nőtt. Frankl ugyanis annak ellenére mindig nagy szeretettel gondolt Pozsonyra, hogy a várost kétszer is akarata ellenére el kellett hagynia. 

88

A ház falán elhelyezett emléktáblán angol nyelvű szöveg is olvasható

Az elhangzó beszédek közben ezért végig az járt a fejemben, milyen is lehetett ez a környék 1944-ben, amikor Adolf Franklt családjával együtt kiszakították szülőföldjéről, és a haláltáborba hurcolták. Itt kell megjegyeznünk, hogy nem a szóban forgó Ventur utcai épület volt Frankl szülőháza. A Klarissza utca 7. szám alatt látta meg a napvilágot, és több költözés után állapodott meg, immár családos emberként a Ventur utca 16. szám alatti ház emeleti lakásában. Ennek csendjét 1944. szeptember 29-nek éjjelén hangos dörömbölés és csengetés verte fel. Adolf Frankl álmosan az ajtóhoz botorkált, kiszólt, hogy ki dörömböl, és kissé megnyitotta az ajtót. A következő pillanatban beözönlöttek, a Hlinka-gárdisták. 

01

 Mihály utca. Adolf Frankl Látomások a pokolból című képciklusából

Nem segített sem a gyerekek sírása, sem az anyjuk könyörgése, pedig a kislány még térdre is borult a kegyelemért. Ez mind hasztalan volt, a gárdisták az éjszaka közepén könyörtelenül a Podjavorinská (az egykori Edl) utca 6. szám alatti ún. Gestapohausba hurcolták a családot. Annak ellenére, hogy a csengőn „római katolikus” felekezeti hovatartozás volt feltüntetve. A házmester jelentette fel őket. A Podjavorinskáról másnap a Malomligeti úti (Mlynské nivy) pályaudvarra kísérték őket, ahonnan marhavagonokban a szeredi gyűjtőtáborba kerültek, és a következő állomás már Auschwitz volt. Ezt az utat azonban Adolf Frankl már a családja nélkül tette meg, a feleségének ugyanis hamis útlevéllel sikerült a gyermekeivel együtt elmenekülnie. 

99

Podjavorinská 6. Ez volt a második világháború idején az ún. Gestapohaus

Nem célunk részletezni mindazt a szenvedést, amin Adolf Frankl a lágerben keresztülment, a lényeg, hogy a háború után visszatért Pozsonyba, ahol felesége és gyermekei várták. De hamarosan újra mennie kellett: 1949-ben, a kommunista hatalomátvétel után Bécsbe költözött. A vasfüggöny miatt soha többé nem láthatta szülővárosát. Pozsony iránti ragaszkodása azonban nem lankadt, haláláig „szeretett városaként” emlegette, és évente többször elzarándokolt az osztrák–szlovák határra csak azért, hogy lássa a város sziluettjét. Ilyenkor mindig mélyen meghatódott. 

af007

Adolf Frankl festés közben

Thomas Frankl visszaemlékezései szerint az apján mély nyomot hagytak a meghurcoltatások. Az utcán szüntelenül azt leste, hogy nem figyelik-e, rettegett az egyenruhásoktól (még a postások és az egyszerű hivatalnokok is félelmet keltettek benne), és mindig összerezzent, ha megszólalt a csengő. Kabátjában minden eshetőségre felkészülve mindig volt nála egy kis kenyér és retek. Megpróbált megbékélni a történtekkel – ezért kezdett festeni. Azt vitte vászonra, amit átélt, így született meg a világhírű Látomások a pokolból. Az érdeklődők az Art Forum állandó tárlatában (a bécsi Judenplatzon) tekinthetik meg a képciklust, amely néhány évvel ezelőtt – első alkalommal – egy ideig Pozsonyban is látható volt. 

023

Adolf Frankl fia, Thomas 2015 májusában a Pozsonyi Kifli Polgári Társulás által szervezett előadáson

Bár Adolf Frankl 34 éve halott, fiának, Thomasnak köszönhetően öröksége ma is él. A jellegzetes kalapot viselő, különleges karizmájú Tommy gondoskodik arról, hogy apja emléke ne merüljön feledésbe. Neki köszönhető hogy a bécsi Café Hawelka falán 1998-ban leleplezett emléktábla után Pozsony is hasonlóképpen megtisztelte Adolf Frankl emlékét. Így szülővárosában is állandóan jelen lehet az üzenete: „Műveimet mementónak szánom a világ összes nemzetet számára. Ilyen és ehhez hasonló kegyetlenséget soha többé nem szabad átélnie senkinek, felekezeti hovatartozástól, fajtól és politikai meggyőződéstől függetlenül!” 

Ján Vyhnánek

Fotó: Braňo Bibel, Szabó Réka

Fordította: Böszörményi Péter