Körper Károly, a pozsonyi fotográfus (1845–1923)

Pozsonyi naptár
2017 10 2.

Pozsony városának és lakóinak egyik legjelentősebb 19. századi fényképésze az egykori monarchia számos polgárának sorsában osztozott. Körper Károly Lombardia központjában, az akkor Ausztriához tartozó Milanóban született. Édesapja, Károly császári tiszt volt, édesanyja, Salome szül. Ditrich a családról gondoskodott. Körper, miután a birodalom fővárosában, Bécsben kitanulta a fényképészetet, Pozsonyban telepedett le.

A Pozsonyi Útmutató (Pressburger Wegweiser) címtárában 1858-ban jelenik az első fotográfus. Körper Károly 1876-ban kerül a címtárba, olyan nevek mellé, mint Adler, Carlo di Sago, Faust, Fink, Kozics, Schnitzel, Wittmann.

 13

Egészen bizonyos, hogy első fotóit a városról még a 19. század 60-as éveinek végén készítette, ezeken a felvételeken ugyanis olyan építmények és helyek szerepelnek, amelyek megörökített alakjukban csak eddig az időszakig léteztek vagy voltak ismertek (a Koronázási domb a mai Štúr téren, a domb a kálváriával és egyebek). Körper 1870-ig beltéri portrékat is készített, a 19. század 70-es és 80-as éveiben pedig főként vizitkártyákkal és kabinetképekkel foglalkozott. A vizitkártyák (carte de visite) kemény kartonra ragasztott kisalakú, kb. 6 x 10 cm-es fényképek voltak. André Disdéri párizsi fotográfus 1854-ben szabadalmaztatta az ötletét, és hihetetlenül meggazdagodott belőle. Kezdetben csak portrék készültek ebben a formátumban, de hamar megjelentek a város- és tájképek is. A karton hátoldalán elhelyezett verzógrafika a kép készítőjét vagy a műtermet reklámozta. A portrékat családi albumokba gyűjtötték, a városképeket emlékül és ajándékként vásárolták, akárcsak ma a hűtőmágneseket. A kabinetképek (cabinet portrait) a 19. század 60-as éveinek végén jelentek meg, a vizitkártyák népszerűségének hanyatlásával. Nagyobb alakú, rendszerint 16 x 11 cm-es képek voltak.

01

Körper Károly a Széna tér 36. szám alatt – ez az 1879-es átszámozáskor 15. számra változott – nyitotta első műtermét, a mai Május 1. tér 13. számú házban (a szakirodalomban sokáig a tévesen a Búzapiac, a mai Kollár tér szerepelt). Az épület ma is áll, de siralmas állapota miatt kétséges a további sorsa. 1894-ben a Kórház utca 31. szám alatt újabb műtermet, a Mária utca 8. alatt pedig fényképészeti cikkeket árusító boltot nyit. (A sarokház, melynek homlokzata részint a Kórház, részint a Mária utcára néz, elsősorban a legendás Kryštál bárról ismert.) Körper a hagyományos fotografálás mellett egyéb szolgáltatásokat is kínált, a Pozsonyi Útmutató szerint nagyítások készítését is vállalta, és fényképészeti kellékeket árusított. Mivel 1894 és 1910 között legalább két helyen működött fényképészete, tulajdonképpen Pozsony első fotólabor-hálózatát hozta létre. Műtermeiben több képzett fotográfust és fotólaboránst alkalmazott, akik jórészt az ő cégében tanulták ki a mesterséget.

25

Bár Körper műtermi portréfotózással is foglalkozott, az igazi területe Pozsonynak, a város építészeti és történelmi emlékeinek, aktuális eseményeinek és mindennapjainak a fotózása volt. Tereket és utcákat bemutató, rendkívül kifejező zsánerképei a korhoz mérten kitűnő technikával készültek. Kültéri felvételeit visszafogott, szórt fénynél készítette, ügyelt az élességre, a részletek láthatóságára, és szemből közelítette meg a motívumokat. Képeinek tartalma komoly faktográfiai forrást jelent. Az optika, amelyet használt, ma is bámulatosnak számít. Még a 20. század elején is – jóllehet már ismert volt az ún. száraz eljárás – nehéz, ügyetlen gépekkel fotózott nagy üvegnegatívokra. Előszeretettel komponálta úgy a felvételeit, hogy az előtérben emberek legyenek. A fotográfusnak pózoló, ácsorgó, diskuráló vagy csak valamerre lassan haladó emberek – ez az életteli előtér megkülönbözteti például a későbbi városi fényképésztől, Josef Hofertől, aki az utca forgatagával szemben az építészet háborítatlan vonalait részesítette előnyben.

33

Körper Károly már Pozsonyban megállapodott fényképészként vette feleségül Neutwich Rozáliát. Három gyermekük született, egy lány és két fiú, ifj. Károly és Jenő. A család egészen 1909-ig a Széna tér 15. számon működő műterem felett, majd Körper haláláig a Kórház utca 31. szám alatt lakott. Maga Körper vélhetőleg csak 1910-ig dolgozott, majd kisebbik fia, Jenő vette át a műtermet, a bevett Körper Károly cégjelzés azonban nem változott. A Kórház utca 31. szám alatt működő műterem az első Csehszlovák Köztársaság idején, 1922-ben kiadott pozsonyi címtárban is Körper Károly neve alatt szerepel. Az ismert, befutott márkanevet megtartották. A Körper-műterem meglétéről szóló utolsó feljegyzés 1929-ből származik, már Körper Jenő (Eugen) nevével.

Körper Károly 78 éves korában, özvegyként, érelmeszesedésben halt meg 1923. március 18-án este. Két nappal később temették el a Virágvölgyi temető katolikus részében, melynek a helyén ma a Récsei vám parkja áll. A Pressburger Zeitung nekrológja szerint egy „Altpressburger” távozott. Olyan ember, aki a város megbecsült polgáraként „régi pozsonyivá” vált. Amikor a temetőt a 20. század 60-as éveiben felszámolták, Körper hamvai is közös sírba kerültek a Csalogányvölgyi temetőben.

24

Körper Károly rendkívül terjedelmes munkásságát a mai napig nem dolgozták fel teljesen. Vizitkártyái és kabinetképei, képeslapjai és fényképei ma értékes gyűjteménydarabok. Művei részben a Pozsonyi Városi Múzeum gyűjteményeiben, részben gyűjtőknél találhatók. Legjelentősebb alkotásai közé tartoznak a városi szüreti ünnepségről (1884, 16,5 x 11,5 cm-es kabinetképek), a Duna felső folyásának szabályozásáról (1886, kabinetképek), a Városi Díszligetről (33 x 25 cm-es nagyalakú fotók) és a pozsonyi templomok belteréről készített felvételei (33 x 25 cm-es nagyalakú fotók), a városról készített dokumentációs képei (55/58 x 44/48,5 cm-es nagyalakú fotók), a Főpályaudvar utáni vasúti alagút felújítását bemutató felvételei (1900), városképei (építészet, nevezetességek, dokumentáció, vizitkártya- és kabinetkép-sorozatok a 19. század 70-es éveitől a 90-es évekig). Külön említést érdemel a „Souvenir de Pressbourg” néven megjelent (1882/1885 ?), pazar 16 x 11 cm-es kabinetképeket tartalmazó album/kazetta, amelyet a lipcsei R. Drodtleff kiadó jelentetett meg.

30

A képeslapok kiadása ugyancsak fontos részét képezte Körper munkásságának. 1898 és 1910 között, előbb Ottmar Zieher müncheni kiadóval együttműködve, később pedig saját nevén adott ki nagyszámú képeslapot különböző sorszámozással. Érdekesség, hogy ezek esetenként 10-15 éves felvételek voltak. Képeit az akkori legjelentősebb kiadóházak, mint például az Edgar Schmidt és a Stengel is felhasználták. Még a 20. század húszas éveiben is számos olyan retró fotóképeslap bukkant fel az 1900–1910-es időszakból, amelyek hátoldalán Körper Károly Mária utcai műtermének gumibélyegzője szerepelt. Munkássága terjedelmét és gazdagságát tekintve Körpert méltán nevezhetjük a város első és legjelentősebb dokumentumfotósának és egyben a riportfotózás úttörőjének.

39

A történet ezzel egyelőre véget ér, a Körper család további sorsának kutatása azonban folytatódik. Az utolsó fellelt nyom a bécsi Ponner asszony, Körper Károly unokája volt, aki magas kort megérve, utódok nélkül halt meg; sajnos már nem tudtuk megkeresni. Ha a kedves olvasónak van valamilyen információja a család és a hagyaték (személyes dokumentumok, a műtermek archívuma, fotónegatívok és -pozitívok) sorsáról, kérjük, tájékoztassa a cikk szerzőjét.

Július Cmorej

Fordította: Böszörményi Péter

Támogatóink

Don`t copy text!