Decemberben lesz kereken 100 esztendeje, hogy elhunyt Batka János városi levéltáros. Egy ilyen információ rendes esetben nem tarthatna számot nagy érdeklődésre – mégis milyen jelentősége lehet egy olyan embernek, aki (a rögzült sztereotípiák alapján) naphosszat porlepte dobozokat tologat ide-oda?

Bevallom, hogy sok évvel ezelőtt, amikor érdeklődni kezdtem Pozsony iránt, én is idegenkedve tekintettem rá. A korabeli bedekkerek alapján sorra fedeztem fel a város világhírű szülöttei, köztük Johann Nepomuk Hummel és Segner János András szülőházát, és értetlenül tapasztaltam, hogy egyre-másra „Batka János városi levéltáros” nevével találkozom. Elismertem ugyan a levéltárosi szakmát, mégsem fért a fejembe, miért ennyire fontos megemlíteni, hogy hol született egy bizonyos Batka, akit ma sehol sem ismernek külföldön (de jószerivel Pozsonyban sem)?

03

 Batka János (Pozsonyi Városi Levéltár)

Életével és munkásságával közelebbről megismerkedve azonban rádöbbentem, hogy mennyire alábecsültem a jelentőségét. Némi túlzással kijelenthetjük ugyanis, hogy ami jó a várossal történt a 19. és a 20 század fordulójának környékén, az ennek a „szürke” levéltárosnak köszönhető. Édesapja, id. Batka János – Ján Nepomuk Batka (1795–1874), korának ismert csehországi zenésze a 19. század 30-as éveitől járt Pozsonyba koncertezni. Különösen kedvelte az Apácapályán (Panenská) álló Nagy evangélikus templom orgonáját, amelynek a felszentelési ünnepségén is játszott 1839 októberében. Nem sokra rá beleszeretett a helyi optikus lányába, a nála 17 évvel fiatalabb Graselli Johannába (1812–1882), és 1844 karácsonya után két nappal nőül vette. Megvásárolta a ma a Bástya utca (Baštová) 2. szám alatt álló házat a Mihály-torony közvetlen szomszédságában, és letelepedett a városban.

Az ifjú pár közötti viszonylag nagy korkülönbség szemlátomást nem jelentett komoly problémát, hiszen nem egészen egy évre rá ebben a házban látta meg a napvilágot a kis János. Első zenei leckéit édesapjától kapta, ám a zenei pálya küszöbén paradox módon épp az atyai ráhatás (sőt tiltás) hatására a zenei tanulmányok helyett a pozsonyi jogi akadémiát választotta. A zene azonban így sem maradt ki az életéből, már fiatalon a Pressburger Zeitung zenekritikusa lett. Fokozatosan levélkapcsolatot létesített számos világhírű és helyi zenésszel, sőt többükhöz, elsősorban Liszthez és Hans Richterhez baráti viszony is fűzte. Ezt a városra maradt hatalmas hagyatéka is jól dokumentálja – alig találni olyan művészt, akivel ne levelezett volna.

 37a

A Bástya utca Batka János szülőháza mellett, 1910 körül (Kálmán László gyűjteménye)

Kapcsolatait akkor is latba vetette, amikor Johann Nepomuk Hummel zeneszerző halálának közelgő 50. évfordulója alkalmából a Hallgatagság Szabadkőműves Páholy emlékművet kívánt állítani a város szülöttének. Batka mint a páholy tagja és Hummel nagy csodálója eltökélte, hogy előteremti a szükséges anyagiakat. Meghívására világhírű művészek – köztük Liszt, Rubinstejn és Saint-Saëns – érkeztek Pozsonyba, hogy az emlékmű javára koncertet vagy előadást tartsanak. A jó ügy sikerrel járt, 1887. október 16-án a Városi Színház (a mai Szlovák Nemzeti Színház régi épülete) előtt leleplezték a mellszobrot, az ugyancsak pozsonyi születésű Tilgner Viktor alkotását. A büszt több stáció után mára a Hviezdoslav (az egykori Kossuth Lajos) téren, a német nagykövetség épülete előtt állapodott meg.

Ugyancsak Batkának köszönhető barátja, Liszt Ferenc szobrának 1911-es leleplezése a Székesegyház (a mai Rudnay) téren. Emellett haláláig írt szakavatott cikkeket a Pressburger Zeitungba. Ahányszor jelentősebb zenész érkezett Pozsonyba, a napilap első vagy második oldalán terjedelmes tárcában mutatta be a művész életét és munkásságát. Ezek az írások rendkívül részletes, és főleg pontos információkat tartalmaztak, amelyeket a Wikipédia és YouTube nélküli időkben igazi művészet lehetett összegyűjteni.

89

Johann Nepomuk Hummel mellszobra a Sétatéren (Kálmán L. gyűjteménye)

Batka tevékenysége azonban korántsem szorítkozott a zene területére. Foglalkozását tekintve 1879-től városi levéltáros volt, és haláláig komoly mértékben bővítette az archív állományokat. Ugyanekkor a Városi Színház bizottságának is tagja lett, és ebben a minőségében az új színház (a mai Szlovák Nemzeti Színház régi épülete) 1886. szeptemberi megnyitásáért is sokat tett.

Az 1885-ben megalakult Pozsonyi Képzőművészeti Egyesület (Pressburger Kunstverein), a város (elsősorban képző)művészeti mozgatórugója alapító tagjai között ugyancsak ott találjuk Batkát, aki a frissen alapított városi könyvtárat (1900) is minden erejével támogatta –működése első éveiben több ezer kötetet ajándékozott saját gyűjteményéből az intézménynek.

Bőkezű mecénásként kaput nyitott a világba a fiatal pozsonyi művészek számára, akik önzetlen segítsége nélkül soha nem értek volna el ilyen sikereket. Bizony sokat mesélhetne erről Zichy Géza, Fadrusz János, Bartók Béla... Nem kisebb lelkesedéssel támogatta a városi múzeumot, és úttörő szerepet játszott a műemlékvédelemben (álma a Pozsonyi vár romjainak megmentése és látogathatóvá tétele volt).

45

A pozsonyi várrom a 20. század elején (Kálmán László gyűjteménye)

Batkáék háza a Lőrinckapu utcában (Laurinská), ahová a 70-es évek végén a Bástya utcáról átköltöztek (az eredeti épületet lebontották, ma Lőrinckapu u. 2.), egyfajta kulturális központ volt, melynek ajtaja mindenki előtt nyitva állt. Felesége halála után azonban Batka tettvágya megcsappant. Walent Máriával (1846–1915) 44 éven át élt szeretetteljes (bár gyermekáldás nélkül) házasságban. Az öregúr elveszítette életkedvét, egészsége megrendült, hasvízkórt kapott, és bár barátja és háziorvosa, Vámossy István minden tőle telhetőt megtett, csak elodázni tudta az elkerülhetetlent: Batka János 1917. december 2-án elhunyt.

Temetésén gyakorlatilag az egész város jelen volt. Batka szellemisége a halála után is belengte Pozsonyt, hiszen teljes levelezését és műgyűjteményét a városra hagyományozta. Egy év sem telt el, és mindazért, amit a városért tett, a Székesegyház (ma Rudnay) téren, a Liszt Ferenc-emlékmű mellett leleplezték a közgyűjtésből készült Batka-mellszobrot, Rigele Alajos alkotását. A művet sajnos rövid időn belül barbár módon megcsonkították, utcakővel leverték az orrát. A büsztöt ezután restaurálás céljából elszállították a térről, és többé nem is került vissza oda.

02

A Rudnay (az egykori Székesegyház) tér 1919 körül (Szlovák Műemlékvédelmi Hivatal Archívuma)

Végezetül csupán azt kell tisztáznom, hogy miért éppen most írok Batkáról, nem pedig decemberben. A válasz egyszerű: a Pozsonyi Kifli PT. szeptemberben a Rudnay téren nagyszabású pop-up kiállítást szervez Pozsony jótevőjének tiszteletére, amelyre Önt is szeretettel meghívom.

Ján Vyhnánek

Fordította: Böszörményi Péter 

 

pozvanka_meghivo_hu