A Pozsonyi Kifli első magyar nyelvű városnéző túrájához (2014. október 18.) a ragyogó napsütés és a szürreálisan nyárias idő is remekül asszisztált. Az persze sejthető volt, hogy egy színvonalas összeállítás vár ránk, hiszen kísérőnk, Korpás Árpád harcedzett idegenvezető, az ő neve önmagában is szakmai garancia.

002

Már a beharangozót olvasva is úgy gondoltuk, lesz itt minek örülni, már csak azért is, mivel az élményanyag ezúttal egy rendhagyó dramaturgiára támaszkodott: a bő kétórás séta korántsem a szokásos, unalomig ismert sablonszövegek és kultúrtörténeti mazsolák kompilációjára épült, hanem egy eleven, pezsgő, érzékletesen előadott irodalomtörténeti kollázs formájában vezetett végig az óvároson. Pozsony utcái a megannyi vers, irodalmi szöveg, szónoklat és naplójegyzet megidézésével az emlékezet imaginárius színtereiként tárultak elénk – a régmúlt pedig, ahogy haladtunk, a poézis és a szépirodalmi fikció szövetében, hangulatok és élmények köré szerveződve, egyre inkább elevenné, szinte tapinthatóvá vált.

003

Tegyük hozzá, hogy már maga a nyitógesztus is egy vagány performansz volt – az, ahogy kísérőnk nem messze az egykori koronázási domb helyétől felpattant a Duna-parti betongátra, majd a magasból, zengő hangon belekezdett Ady Góg és Magóg fia vagyok én című versébe, finoman jelezte, hogy nem egy vontatott, álmatag, levéltári adatokkal megtűzdelt kiselőadás vár ránk.

004

Amúgy ritkaság, hogy egy idegenvezető személyében a szakmai ismeretek ilyen fokú előadóművészi (sőt rétori) kvalitással párosuljanak – főleg úgy, hogy a koreográfia egyetlen tárgyi kelléke egy kopott fasámli volt.

013

Az itt-ott kimondottan teátrális, sőt olykor interaktív elemekkel megspékelt, végig jó sodrású (és rafinált szövésű) összeállítás sok egyéb híres alak mellett Vörösmarty, Petőfi, Reviczky Gyula, Szalatnai Rezső és Keszeli Ferenc művein keresztül vezetett végig az óváros sűrűjén. A Mihály utcához érve pedig Árpád – hogy, hogy nem – Tsúszó Sándor életének pozsonyi vonatkozásaiba (és legendák övezte, már-már misztikus eltűnésének körülményeibe) is beavatott minket.

041

A verses élménytúra amúgy egy pillanatig sem volt fárasztó vagy redundáns – a javarészt 19. századi művek mértékkel és módszeresen adagolt pátoszát ügyesen ellensúlyozta egy-egy kimondottan könnyed és humoros szöveg fragmentum.

Csanda Máté

 

007

008

009

010

011

012

014

015

016

017

018

019

020

021

022

023

024

025b

026

027

028

029

030

031

032

033

035

036

038

042

043

044

046

050

051

052

053

Fotó: Szabó Réka