Mielőtt az év véget érne, szólnunk kell még egy szép, kerek évfordulóról. 150 évvel ezelőtt, 1867. december 15-én hagyta jóvá Magyarország belügyminisztériuma a Pozsonyi Önkéntes Tűzoltó Egyesület alapszabályát, és ezzel az utolsó akadály is elhárult a szervezet megalapítása elől. Nagy volt az öröm a városban, hiszen többéves erőfeszítés hozta meg gyümölcsét. A siker a három évvel azelőtti kudarcot is feledtette, amikor a magyar királyi helytartóság elutasította ugyanezt a folyamodványt.

03

A Pozsonyi Önkéntes Tűzoltó Egyesület gyakorlatozás közben az egykori Vásártéren 

A legboldogabb valószínűleg egy idegenes hangzású vezetéknevet viselő férfiú, Martinengo Nándor volt, aki teljes lényével küzdött a szervezet létrehozásáért. Ezt követően felgyorsultak az események. Már 1868. február 23-án lezajlott az alakuló közgyűlés a mai Óvárosházán. Ekkor hozták létre magát a tűzoltó testületet, élén Martinengo Nándor parancsnokkal. Az első bevetésre alig néhány hónap után, júniusban került sor, amikor a Marhavásár tér (Trnavské mýto) közelében kigyulladt a Magyar Királynőhöz címzett vendéglő. Martinengo a közvetlenül a sikeres akció után kiadott körlevelében kijelentette: „Amikor a testület tagjai bizalmukkal kitüntetve tűzoltó parancsnokká választottak, ezt rendkívül megtisztelőnek éreztem. Ma viszont, ezt őszintén meg kell mondanom, büszkeséget érzek. A csapat becsülettel kiállta az első tűzpróbát. Tanúja voltam a gyors megérkezésnek, a rendnek, bátorságnak és fegyelemnek. Ez a testület parancsnokaként örömmel tölt el, köszönöm tagjaink buzgalmát.” Pozsony valamivel biztonságosabb lett.

04

A Pozsonyi Önkéntes Tűzoltó Egyesület gyakorlatozás közben az egykori Vásártéren 

Martinengo Nándornak azonban nem „csupán” az Önkéntes Tűzoltó Egyesület megalapítását köszönhetjük, hanem ennél sokkal többet. Vutkovich Sándor, a Nyugatmagyarországi Híradó szerkesztője Martinengo munkássága 50 éves jubileuma alkalmából így írt: „Mi, hálás tanitványai, alig ülhetjük meg méltóbban az emléknapot s alig járulhatunk megfelelőbben a veterán férfiu megtiszteléséhez, mintha megörökitjük gazdag munkásságának fél századra terjedő időszakát. Martinengo Nándor neve nem ismeretlen hazánkban. Hisz egyik kiváló uttörője ő a vivásnak, testgyakorlásnak s meghonositója a közhasznu tűzoltói intézménynek. Sokan vannak azonban, kik csak hallomásból ismerik őt s igy nem is lehet fogalmuk arról, hogy mit birunk mi pozsonyiak őbenne s mily becses kincset tisztel és üdvözöl benne az emberiség. (...) A sors ugy akarta, hogy Martinengo, kinek bölcsője nem ringott haza földön, itt, városunkban érvényesitse tevékenységét, melyet a nemes lelküek méltányló elismerése övez.”

Martinengo ugyanis Zágrábban, olasz nemesi család sarjaként látta meg a napvilágot 1821. március 14-én. (A mai forrásokban többnyire március 4. szerepel, a korabeli cikkek (pl. a nekrológ) azonban egyöntetűen március 14-ét jelölik meg születési dátumként.) A katonai pályának betegeskedése miatt búcsút kellett mondania, de ugyanez nem gátolta a vívás gyakorlásában. Olyan kiválóan forgatta a kardot és a tőrt, hogy 1837-ben Pesten, 1838-ban pedig Bécsben is vívómesteri oklevelet szerzett. Korabeli források szerint „vivó termét messze földről jövő vivók keresték fel: s müvészetéről csak véleményük egy, hogy Martinengo felülmúlhatatlan. Martinengo vivásának láttára önkéntelenül a lovagkor vivói jutnak eszünkbe. Igy csak a régi franczia és olasz udvarok leventéi tudtak vivni. Páratlan az a nyugodtság, könnyedség és biztonság, melylyel Martinengo kezeli fegyverét. Nem is aczél van a kezében, hanem fénysugár, mely még oda is elhatol, ahol más még rést sem lát.” Martinengo 1844-ben Bécsből Pozsonyba költözik. A Hal tér (Rybné námestie) egyik házában, a Városi Sörfőzde közelében talál otthonra, és a Zöldfa (ma Carlton) Szállóban a város engedélyével megnyitja az első magyar vívó- és testgyakorló iskolát. A testgyakorlás nálunk abban az időben lényegében ismeretlen volt, csupán néhány angol kapcsolatokkal rendelkező főúrnak volt fogalma a mibenlétéről.

05

Vívóedzés a századforduló környékén Magyarországon

Bár támogatást nem kapott, a szegény diákok ugyanakkor ingyen látogathatták intézetét, az állhatatos Martinengónak nem szegték kedvét az anyagi nehézségek. Lelkesen kezdett bele a tornászás népszerűsítésébe annak iskolai meghonosításáért. Sziszifuszi munka volt, hiszen nem elég, hogy a testedzés nem szerepelt a tantervben, az iskolai házirend gyakran még büntette is a diákok iskolán kívüli sporttevékenységét, például a részvételt a lóversenyen vagy az úszást a folyóban. Az újítás ellen a város néhány befolyásos személyisége is szót emelt, köztük a közkedvelt Heiller Károly püspök is, aki később megváltoztatta véleményét, és Martinengo mellé állt. A pozsonyi iskolákban először 1846-ban jelent meg a testgyakorlás mint nem kötelező tárgy. A fordulat az 1848–49-es forradalom és szabadságharc után következett be, amikor Gottfried Mayer városi főorvos segítségével az iskolák több szintjére (népiskolák, reáliskolák, királyi katolikus gimnázium) is kiterjesztették és kötelezővé tették azt. A diákok nagy kedvvel végezték a testgyakorlást, de ezt tornaterem hiányában csak a nyári hónapokban tehették. Martinengónak végül az 50-es években sikerült berendeznie egy tornatermet a Klarissza utcai (Klariská) katolikus gimnázium egy földszinti helyiségében, nyáron pedig a Vár úti (Zámocká)-Torna utcai (Zochova) Pálffy-kertbe jártak.

Martinengo ebben az időben a Hal térről az Apácapálya (Panenská) és a Mészpiac (Suché mýto) sarkán álló házba költözött. Az épületet a 2. világháborúban bombatalálat érte, ezért 1946-ban lebontották.

A Martinengóval szembeni kezdeti bizalmatlanságot általános tisztelet váltotta fel. Ehhez az is hozzájárult, hogy a város oklevéllel ismerte el a testgyakorló és vívóintézetével elért kitűnő eredményeit. Egyre gyakrabban hívták a nagyszabású városi rendezvényekre, például amikor 1857-ben Ferenc József Pozsonyba látogatott, Martinengót bízták meg az ünnepi fáklyás menet megszervezésével. Feladatát olyan kitűnően teljesítette, hogy a városi tanács nevében a polgármester mondott köszönetet az ünnepi menet fényes sikeréért.

Martinengo buzgalma nem lankadt – bármi is történt a városban a sport terén, abban neki szinte biztosan benne volt a keze. Kivette részét a Pozsonyi Hajós Egylet (1862), a labdarúgással, úszással, atlétikával és vívással foglalkozó Pozsonyi Torna Egyesület (1880), valamint a vívóklub (1890) megszervezéséből, de a lóverseny színvonalának emeléséből is.

10

Pozsonyi Torna Egyesület (PTE) futballistái 1900 körül

Humanitas néven egyletet alapított a szegény iskolás gyermekek támogatására felekezetre való tekintet nélkül. Telente sokat tett a jégzajlás okozta áradás miatti veszély elhárításáért.

1872-ben tiszteletbeli tagjává választotta a budapesti tűzoltó testület – majd a nagyszombati, kassai, malackai (Malacky), újvidéki, széleskúti (Sološnica), klagenfurti, fiumei és további tűzoltó testületek is.

Összes érdeme felsorolására nincs helyünk, legyen elég annyi, hogy magas állami elismerésben részesült értük: megkapta a Ferenc József arany érdemkeresztet, és a Ferenc József-rend lovagjává avatták.

01

Martinengo Nándor (1821-1895)

Martinengo Nándor 1895. február 28-án halt meg. Teljes tiszteletadással temették el a Szent András-temetőben. A szertartáson a város vezetői mellett hatalmas gyászoló tömeg jelent meg. Az Önkéntes Tűzoltó Testület által a város hozzájárulásával felállított sírkő ma is látható.

Számos más pozsonyi személyiséggel ellentétben Martinengóról érdekes módon nem feledkezett meg az utókor:

* 1930-ban egy utca kapta meg a nevét a Kálvárián (az egykori Hamischgrund). Bár ennek a 2. világháború után Görbe utca (Krivá) lett a neve, 1995 óta ismét van Martinengo utca a belvárosban.

* 1937-ben Pozsonyban országos kongresszust tartottak a csehszlovák tűzoltók, nemzetközi résztvevőkkel. A rendezvény első napján, július 3-án leleplezték Martinengo szlovák-német nyelvű emléktábláját az Ország úton (Radlinského). Még ezt megelőzően megnyitották a pozsonyi tűzoltóság történetét bemutató, Faust Ovidius városi levéltáros által összeállított kiállítást a Pálffy utcai (Vazovova) tanonciskolákban, és megkoszorúzták a pozsonyi tűzoltóság parancsnokainak sírját, köztük Martinengóét is. A tábla később a Zsolnai utcai (Žilinská) tűzoltóság épületére került.

* 1966. augusztus 20–21-én a Kultúra és Pihenés Parkjában Peter Kurhajec vívómester kezdeményezésére megrendezték az első Martinengo Nándor emléktornát tőrvívásban, amelyre Jugoszláviából, az NSZK-ból, Magyarországról és Ausztriából is érkeztek versenyzők. A versenynek idén az 52. évfolyamát bonyolították le.

    * 1998. március 4-én Pozsonyban megalakult a máig működő Martinengo Nándor Társaság, amely névadója humanista hagyatékának továbbvitelét tűzte ki célul.

    * 1999-ben, ugyancsak Peter Kurhajec kezdeményezésére, a TJ Žižka sportegyesület vívó szakosztálya felvette a Martinengo Nándor Vívóklub nevet, amelyet ma is visel.

    * 2011. május 3-án, Martinengo születésének 190. évfordulója alkalmából a Pozsony Óvárosi Önkéntes Tűzoltó Testület háromnyelvű emléktáblát (Drahomír Zobek alkotása) leplezett le a Zsolnai utcai tűzoltószertár épületén, amely azóta Martinengo Nándor nevét viseli.

obalka

Örömömre szolgál, hogy idén a Pozsonyi Kifli Pt. is csatlakozott a Martinengo érdemeit megörökítők sorához. A Pozsonyi mesék című sorozatunkban egyszerűen „Martinengo” címen megjelent kötet (egyelőre szlovák nyelven) már az adventi vásáron kapható a Pozsonyi Kifli Pt. standjánál (Ferenciek tere – Františkánske námestie), a sorozat további könyveivel együtt. Biztos vagyok benne, hogy nemcsak a legkisebbeknek jelent majd élvezetet az olvasása.

Ján Vyhnánek

Fordította: Böszörményi Péter