;)
Egy letűnt világ meséi Viera Kamenická: Pozsonyi zsidó mesék
2019 03 14.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy régi Pozsony. Ez a régi Pozsony olyan sokszínű és befogadó volt, hogy számos különböző nyelv, kultúra és vallás egyszerre virágozhatott benne. Nemcsak a németek, a magyarok és a szlovákok leltek benne otthonra, hanem a zsidók is, akiknek a 19. századra egész városnegyedük épült ki Pozsonyban.
Amikor a pozsonyi zsidó közösség a virágkorát élte, volt három zsinagógája, egy világhírű rabbija és pezsgő kulturális élete. Mára ebből szinte semmi nem maradt: a második világháborús náci népirtás pusztítását a kommunizmus rombolása tetézte, így a 20. század hetvenes éveire gyakorlatilag felszámolták az egykori kiterjedt zsidó negyed maradékát is. Napjainkban ismét többeket foglalkoztat Pozsony múltja, így a helyi zsidók története is, ám mostanra mindössze néhány eldugott nyoma maradt a korábban még pezsgő közösségnek. Ma ismét büszke a város Chátám Szófer rabbi örökségére, akinek az emlékműve a világ minden részéről vonzza a látgatókat. A Vár úti ortodox zsinagógát, amely a 18. század végén épült, majd a 19. derekán átépítették, a 20. század hatvanas éveiben bontották le, és bár a 20. század kilencvenes éveiben született egy elképzelés arról, hogy holokauszt-emlékműként felújítanák, erre végül nem került sor. A Hal téri impozáns neológ zsinagóga pedig, ahogy a zsidó negyed más részei is, az Sznf híd építésének esett áldozatul a hatvanas években. A Heyduk utcai, a 20. század húszas éveiben épült zsinagóga és a Zsidó utca egy része ugyan még áll, az utóbbiban ugyanakkor már alig találunk eredeti épületet.
Mivel a zsidó negyeddel együtt mára a helyi zsidó közösség is majdnem teljesen eltűnt, nehéz rekonstruálni, milyen lehetett az élet ebben a világban. Viera Kamenická történész, a pozsonyi Zsidó Kultúra Múzeuma munkatársa a Pozsonyi zsidó mesék című kötetben arra tett kísérletet, hogy a teljesség igénye nélkül, inkább egy letűnt világ hangulatát felidézve meséljen az egykori pozsonyi zsidóságról. Viera Kamenická mesekönyve a zsidó ünnepek és hétköznapok meséiből ad ízelítőt, görcsösség és sallangok nélkül vezetve be olvasóit egy ősi kultúra díszletei közé. A zsidó negyed kisgyerekeinek szemével látjuk, hogyan ünnepelték a vallásos családok a sabatot, hogyan zajlott a készülődés a Zsidó utca házaiban, milyen imákat mondtak, és milyen ételek kerültek az asztalra. Az ünnepnapot a havdala gyertya meggyújtása és a családfő elmondta ünnepi áldás választotta el az utána következő hétköznapoktól, amit illatos fűszerekkel tettek még hangulatosabbá. A hétköznapokat pontosan keretbe foglalta nemcsak a hetente ismétlődő sabat, hanem a további ünnepek is. A gyerekek ámulattal kísérték a pészahi készülődést, amikor az egyes ételek egy pontos dramaturgia rendjébe illeszkedve követték az egyiptomi menekülés rituálisan elmesélt történetét. Eszter királyné kalandos életére együtt emlékezett a közösség a Vár úti zsidó konyhában, a régi ortodox zsinagógával szemben, purim ünnepekor, amikor is a gyerekek az ősi történet egy-egy szereplőjének maszkja mögé bújtak. A meséből nemcsak az derül ki, hogyan osztották le a bibliai történet egyes szerepeit a pozsonyi zsidó gyerekek között, hanem az is, milyen egyéb szokások övezték a purim ünnepét a helyiek körében. A hanuka, azaz a fények ünnepe történetét pedig Slom Heinovits szabó kislányának szemével követhetjük végig, akinek a hanukai gyertyák mesélnek a jeruzsálemi Szentély több mint kétezer évvel ezelőtti csodás megmeneküléséről.
Az ünnepek mellett a Pozsonyi zsidó mesék a hétköznapokból is felidéz néhány emlékezetes történetet, amelyeknek a pozsonyi zsidó negyed jellegzetes lakói a főszereplői. Leo Nágel, a szegény cipész, aki levelet írt az Úristennek, a kis Mendel, aki megújította a jeruzsálemi titkok kamrájának hagyományát, Mose Schneider, a vén tanító, akiről a betűk meséltek történeteket, a vízhordó Josszele, akinek egy titokzatos jótevő sietett a segítségére, és Unreich Dávid, a pozsonyi óriás, akiben úgy bíztak a helyiek, mint a prágai zsidók a segítő Gólemben. Egy dolog köti össze ezeket a kedves kis történeteket: mindegyik a segítségnyújtás fontosságáról, az egymás iránti megértésről és törődésről szól. A zárlat sajnos szomorú: az utolsó mese hőse, a világbajnok birkózó Unreich Dávid nem bírta nézni a második világháború kegyetlenségeit, és kihívta a német diktátort, hogy küzdjön meg vele férfiasan. Az azonban nem állt ki ellene, így Dávid ezt a viadalt nem vívhatta meg, nem menthette meg a közösséget, amelyhez tartozott, és amelyet elsodort az esztelen pusztítás.
Bár az utolsó mese zárlata komor, de az egész kötet hangulata sokkal könnyedebb. A benne ábrázolt világ annál mesésebb és egzotikusabb, hogy mára alig maradt nyoma a körülöttünk lévő valóságban, és leginkább már csak épp ezekben a régi, titokzatos történetekben létezik. Minden egyes mesében több ezer év műveltségének, vallásos tapasztalatának és etikai hagyományainak tapasztalata kerül felszínre, ez a tapasztalat pedig az egész nyugati világ kultúráját nagyban formálta. Ez a nagy erejű ősi tapasztalat épp az ilyen egyszerű, sok-sok nemzedék óta hagyományozódó mesékben maradt fenn és terjedt a leghatásosabban. A Pozsonyi zsidó mesék pedig ennek a hagyománynak egy színes szeletét mutatja be.
Viera Kamenická a pozsonyi zsidóság történetének kutatójaként behatóan ismeri ennek a közösségnek a múltját, de könyve legfőbb erénye, hogy személyes hangon szólal meg. Ezt segítik a szerző saját illusztrációi, illetve a kötet végén elhelyezett néhány fotó is a régi pozsonyi zsidó negyed képeivel. Ahogy azt a Pozsonyi Kifli mesekönyveinél megszokhattuk, rövid kis szótáracska is segít bennünket eligazodni a mesék mai olvasói számára sokszor már ismeretlen régi kifejezésekben. Csanda Gábor gördülékeny magyar fordításának hála a 2017-es szlovák kiadás után most már magyarul is betekintést kaptunk a pozsonyi zsidó mesekincsbe. Az öreg Schneider tanítónak ugyan már nem sok egykori tanítványa szaladgál a mai Pozsonyban, de ha elolvassuk ezt a könyvecskét, egy kicsit mintha minket is beavatna régi tudományába.
Szalay Zoltán
Kíváncsi mi újság a Pozsonyi Kifli háza táján?
Támogatóink
Támogassa az értékes dokumentumok, családi fotóalbumok, könyvek, fényképek és képeslapok megmentését, hogy ne vesszen feledésbe a háromnyelvű város, Pozsony atmoszférája.
Egyesületünkbe tagsági kérelem kitöltésével és beküldésével magánszemély vagy szervezet is beléphet.
Hirdessen weboldalunkon!