6000 régi képeslap a Pozsonyi Kifli oldalán – interjú a gyűjtővel

Képeslapmánia
2013 11 16.

„Ezt vétek lenne nem megosztani…”

Néhány hónappal ezelőtt e-mail üzenet érkezett szerkesztőségünkbe, amelyben egyebek mellett ez állt: „Képeslapokat gyűjtök, mintegy 4000 pozsonyi képeslap van a birtokomban az 1890–1925 körüli időszakból, és persze rengeteg újabb is. (…) Nagyon szívesen a rendelkezésükre bocsátom őket. Juraj Horváth.” A nagyvonalú felajánlástól szó szerint elakadt a lélegzetünk. Egyszeriben megvalósítható lett, amiről eddig csak álmodni mertünk: létrehozni a pozsonyi képeslapok adatbázisát, és közös kulturális örökségként nyilvánosan hozzáférhetővé tenni azt. Nem sokat tétováztunk, Horváth úrral személyes találkozót beszéltünk meg, hogy megbizonyosodjunk afelől, komolyan gondolja-e ezt a nagylelkű ajánlatot. Komolyan gondolta. Szó szót követett, majd megkezdődött a digitalizálás, rendezés és grafikai utómunkálatok végeláthatatlan maratonja… Néhány héttel ezelőtt végre eljutottunk a gyűjtemény egy részének közzétételéhez. Mivel az állomány jócskán meghaladja a jelzett 4000 tételt, fokozatosan töltjük fel az adatbázist. Ebből az apropóból interjút készítettünk a felajánlóval gyűjtőszenvedélyéről és Pozsony változásáról. Milyen is az az ember, aki határozottan elutasítja a filantróp jelzőt, és semmi rendkívülit nem lát abban, amit tett?

horvath_03

Mióta gyűjt képeslapokat?

Több mint harminc éve. Fiatalon kezdtem, és először bélyegeket gyűjtöttem. A képeslapok annak idején postai küldeményként bélyeget kaptak, vagyis kicsit a filatéliához is közük van. Először egyébként a tátrai képeslapokat kerestem, azokból is van egy gyűjteményem.

 

Miért pont Pozsony?

A város szülötteként érdekelt annak történelme, ezek a lapok ugyanis újabb és újabb ismereteket nyújtanak Pozsony múltjáról. Az építészek ma is nagyra értékelik azokat, amelyeken egy-egy különleges, ritka felvétel látható bizonyos épületekről. De a házfelújításoknál is megszokott, hogy merítenek a régi képeslapokból.

 

Hogyan lehetett régen ezekhez a képeslapokhoz hozzájutni, és miként van ez ma?

Először főleg családi albumokban, hagyatékokban bukkantam rájuk, barátok közt cserélgettük őket, miután mindez már nem volt elég, eljártam a gyűjtőknek szervezett cseretalálkozókra. Egy időben az Olympia kávéházban (a mai Nová scéna, vagyis az Új Színpad épületében) vasárnap délelőttönként tartottak ilyen börzéket. Akkoriban még hihetetlen mennyiségű régi képeslap volt elérhető, viszonylag barátságos áron. Persze mi akkor fiatalok voltunk, pénzünk nem volt. A gyűjtők mostanság már többen vannak, csak Pozsonyban három-négy üzlet kínál bélyegek mellett régi képeslapokat is. A piacon forgó lapok többsége pedig értelemszerűen fiatalabb, így a régiek ára megnőtt.

130

 

Mikor indult meg ez az áremelkedés?

1989 után. A határok megnyitásával már külföldről is be lehetett szerezni a képeslapokat, és ahogy figyelem egyik-másik magyarországi aukciósház kínálatát, manapság is vannak egészen érdekes darabjaik.

 

Vagyis tovább szeretné bővíteni több mint hatezer darabot számláló gyűjteményét?

Mindenképpen. Ez egy végtelen folyamat. Más gyűjtők kollekcióját ismerve nem is számít igazán nagynak. Emlékszem Šefc úr gyűjteményére, és nem is tudom, az enyémet egyáltalán hasonlíthatom-e az övéhez. Az a gyűjtemény egyébként elég szomorúan végezte: az örökösök az egészet egy pincébe rakták, amelyet elöntött a víz, így tönkrement. Vagy ott van Cmorej úr kollekciója, azé a Július Cmorejé, aki azt a bizonyos monográfiát írta a pozsonyi képeslapokról.

 

Mit lehet kezdeni egy ekkora képeslap-katalógussal?

Egyik barátom, Szojka László Pozsony közlekedéstörténetéről írt, és hozzám fordult, mert szeretett volna néhányat a képeslapok közül reprodukcióként a könyvébe illeszteni. Én pedig szívesen belementem, mert az ember nem magának gyűjti ezeket. Kiállításokat sincs kedvem szervezni, szóval kár nem megosztani őket a nyilvánossággal. Éppen emiatt értékelem az önök munkáját is, amiért megszervezték és lebonyolították a digitalizációt, és rendszerezték a gyűjteményt.

horvath_04

Mekkora volt a legnagyobb összeg, amelyet valaha képeslapért kifizetett? Harminc euró? Ötven?

Jóval több, erről viszont nem szívesen beszélnék. Aki tájékozódni szeretne arról, milyen árakon juthat hozzá a régi képeslapokhoz, elég, ha megnézi néhány aukciósház kínálatát az interneten.

 

Melyek kelnek el a legdrágábban?

Minél régebbi egy képeslap, annál kevesebb van belőle, így annál drágább. A legértékesebbek a litografált darabok. Említhetnénk még Körper pozsonyi fényképész képeslapjait, vagy a nem pozsonyiak közül azokat, amelyek Pavol Socháň néprajztudós két háború közti fényképeiből készültek.

horvath_010%201898

Melyek számítanak még ritkaságnak?

Manapság a képeslapok kilencven százaléka a várat vagy a Dunát ábrázolja, ami érthető, hiszen ezek a város domináns látnivalói. Ez így van a régiekkel is. De vannak olyan lapok, amelyek tűzoltógyakorlatot, a Palugyay borászat hordóit vagy egy éttermet örökítettek meg. Ezek elsősorban propagandisztikus céllal készültek, ezért jóval kevesebb is van belőlük, vagyis ritkaságnak számítanak. Azok is nagyon értékesek, amelyek már nem létező épületet ábrázolnak, erre itt Pozsonyban a legjobb példa a lerombolt neológ zsinagóga.

horvath_165

Melyik darab az, amelyik az ön számára a legértékesebb a gyűjteményben?

Ezen még nem gondolkodtam. Őszintén bevallom, addig, amíg önök nem számolták meg, nem is tudtam, pontosan hány darabos a gyűjtemény.

 

Akkor másként tesszük fel a kérdést: melyek a szívének legkedvesebbek?

Amelyek gyárakat, kiskocsmákat örökítenek meg. Nagyon szeretem, ha mozgás van az ábrázolt képen, emberek vagy közlekedési eszközök. Kedves a Honvéd (Legionárska) utcai evangélikus templom építését ábrázoló is, mert azon a környéken nőttem fel.

horvath_117

Melyik lehet a gyűjtemény legrégebbi darabja?

Alighanem a litografáltak, az 1880-as, ʼ90-es évekből.

 

Körper egyik képeslapján a mai Štúr tér látható a ligetfalusi oldalról. Azon még a koronázási domb is rajta van, vagyis a tizenkilencedik század hatvanas éveiből való darab.

Igen, alighanem az a legrégebbi felvétel az összes közül.

horvat037

Érdeklik az újabb képeslapok is?

Igen. Nemrég meg is szólított egyik ismerősöm egy kisebb gyűjteménnyel, amelyet inkább a ʼ70-es, ʼ80-as évekből való lapok alkotnak. Azoknak is megvan a maguk hangulata, varázsa. Meg ha egymás mellé tesszük a különböző korokban ugyanarról a helyről ‒ mondjuk a Štúr térről ‒ készült képeslapokat, látjuk, hogy viszonylag rövid idő alatt aránylag sokszor voltunk képesek lecserélni a köztéri szobrokat. Levonható ezeknek a történeteknek a tanulsága. Mert felmerül a kérdés: minek kellett nekünk annyi szobortól megválni nem egész száz év alatt? Mária Teréziát szétverték, mert a Habsburgok és az elnyomás szimbóluma volt. Aztán jött valaki (Hitler – a szerk. megj.), aki azt mondta, hogy a »macskának« is el kell tűnnie, később meg már Štefánik sem volt jó. Odatették Štúrékat, akiknek szintén megvan a maguk jelentősége Szlovákia történelme szempontjából, most pedig megint jön valaki azzal, hogy rakjuk vissza Mária Teréziát.

horvat143

Volt úgy, hogy egy konkrét képeslapot keresett, vagy maguktól jöttek, a kínálat szerint?

Ez úgy történik, hogy az ember kitalálja, szeretne egyet például a Manderla-házról. Aztán rájön, hogy vannak olyanok is, amelyek a Manderla építését ábrázolják, vagy ugyanazt az épületet más szögből. Ez számomra inkább hobbi, szóval nem foglalkozok vele annyira véresen komolyan, bár előfordult, hogy egyet-egyet külföldről ‒ Budapestről, Bécsből vagy Csehországból ‒ szereztem be. Hozzá szeretnék még jutni az összes képhez a Bimbóházakról, azok közül még nincs meg mindegyik.

 

Hogyan látja Pozsony mai urbanisztikai fejlődését?

Ennek a történetnek két oldala van. Gyermekkoromban sok minden elpusztult a város történelmi központjából. De emlékszem, azok az épületek, ahol laktunk, az Avion mellett, a mai Radlinský utca környéki szőlészek házai, házsorai sokszor katasztrofális állapotban voltak: nedvesek, sötétek, penészesek. Vagyis kérdés, mekkora értelme lett volna mindenáron megmenteni őket.

54_0099

Vannak helyek, ahol sikerült ilyen régi utcákat megmenteni.

Hát igen, a felújításokról is lehetne vitatkozni. Az értékes épületeket védeni kell, akár a központban vannak, akár a város szélén, ez világos. De ki mindenki kapjon ezekbe a munkálatokba beleszólást? Nehéz megtalálni az összhangot. A befektető, persze, nem tehet, amit akar, ez nyilvánvaló, de hogy bárki egyetlen euró befektetés nélkül belebeszélhessen. Mert csodálatos légköre lehetne ma a zsidó negyednek vagy a Zuckermandelnek, ha abban az időben megmentik őket. Viszont kétlem, hogy erre akkor megtalálták volna az anyagiakat. Likvidálták az értéktelent, vele együtt azonban sok értékes dolgot is. Ha ezek a negyedek egészben fennmaradnak, ma Pozsony tényleg a turistákból élhetne. Szóval a város megszenvedte a Szlovák nemzeti felkelés hídjának megépülését, ugyanakkor látni kell mindkét tábor érvelését: az egyik szerint ha nincs híd, még mindig a múlt században élnénk, a többiek viszont úgy vélik, tönkretettük az Óvárost.

 

Akkor nincs egyértelmű tanulság annak kapcsán, ami a várossal történt?

Én azt vallom, hogy az építészet azt a kort tükrözze, amelyikben készült. Ezért nem is igazán szeretem a pszeudohistorizáló épületeket. A Vár út jelenlegi formájában szerintem giccs. Inkább az eredeti pontos mását készíthették volna el, ahogy azt a lebombázott német városokban tették. Vagy itt van például a Hotel Kyjev. Olyan, amilyen, de most mit csináljunk vele? Évekig eltartana, amíg lebontanák, és teherautókkal elszállítanák, arról nem is beszélve, hogy megbénítanánk az egész várost. Annak a kornak a jegyeit viseli magán, amelyben épült, keressünk tehát egy jó építészt, aki felújítja, és szebbé teszi.

horvath_01

Hogyan látja a városi főépítész szerepét?

Örvendetes, hogy egyesek ismét sürgetik, legyenek a város főépítészének erősebb jogkörei. Mert bár mindig hozzáértő ember ült ott, jogkörök is kellenek neki, nélkülük csak újságcikkeket írhat, nem tud az asztalra csapni.

Juraj Horváthnak azt kívánjuk, hogy még sok öröme teljen a képeslapokban, ahogyan ő is örömet szerzett nekünk és városunk kedvelőinek.

Pozsonyi Kifli

Támogatóink

Don`t copy text!