Március 14-én egyesek szívesen keresik fel a Márton-temetőt, míg mások ezt szívesen megakadályoznák. Jómagam is temetőbe indultam aznap, de nem abba a bolondokházába, hanem a Csalogány-völgybe, hogy az éppen 32 évvel ezelőtt meghalt Gabriel Dušinský emléke előtt tisztelegjek. A XXIII. parcellában található sír mellett csendben felidéztem megismerkedésünket, ami sajnos már csak a pozsonyi zenei élettel foglalkozó cikkein keresztül történhetett meg. Dušinský azonban nem zenetörténész vagy zenetudós volt, mint gondolhatnák – hanem vegyész!

03

Gabriel Dušinský sírja a Csalogányvölgyi temetőben.

De ki is volt ő tulajdonképpen? Korai éveit homály fedi. Csupán annyit tudunk, hogy 1921. december 10-én született egy órásmester családjában, és ifjúkorát a Lőrinckapu utca (Laurinská) 16. szám alatti házban töltötte. Tanulmányait is Pozsonyban kezdte meg, a második világháború azonban tragikusan szólt bele sorsába – meg kellett szakítania a tanulást, és az egész családját elvesztette. De nem tört meg, 1949-ben diplomát szerzett a Műszaki Főiskola Vegyészmérnöki Karán, majd hamarosan az Állami Gyógyszerellenőrző Intézet munkatársa lett, ahol hosszú éveken át kamatoztatta kivételes tehetségét. 

38

Szülőháza a Lőrinckapu utca 16. szám alatt.

Gyógyszereket elemzett, méghozzá nem is akárhogyan. Új analitikai módszerek, például a potenciometria és a spektrofluorimetria kidolgozásával, illetve továbbfejlesztésével nagyban hozzájárult a hazai és az importgyógyszerek ellenőrzési színvonalának emeléséhez. A legjelentősebb eredményeket azonban a polarográfia területén érte el, a Nobel-díjas Jaroslav Heyrovskýval együttműködve. Az ő javaslatára szakképzéseket is tartott Magyarországon és Németországban. Munkásságának a 73 szakmai publikáció mellett 13 újítási javaslat lett az eredménye, amelyeket a nagy gyógyszeripari cégek, mint például a Slovakofarma, a Biotika vagy a Léčiva bevezettek a csehszlovák gyakorlatba. Újítási tevékenységéért megkapta a Csehszlovák Tudományos Műszaki Társaság érdemérmét. 

01

Gabriel Dušinský (jobboldalt) és Jaroslav Heyrovský.

Idegennyelv-tudását is tökéletesítette, hogy le tudja fordítani a külföldi gyógyszerkönyveket, és született nyelvtehetségének köszönhetően hamarosan poliglottá vált. Tanult svédül, dánul, magyarul... állítólag minden fontos világnyelven beszélt. Nyelvi adottságait jól jellemzi a Japánban tett látogatásán lezajlott történet. Fogadott ugyanis egy ismerősével, hogy megtanul japánul. A fogadást egyértelműen megnyerte, ráadásul annyira megragadta ez a nyelv, hogy Szlovákia egyetlen akkreditált tudományos műszaki japán fordítója lett. Dolgozójában hosszú estéken át bogarászta nagyítóval a japán szövegeket. Ez azonban már a Dobrovits utca (Dobrovičova) 7. szám alatt történt, ahová feleségével a háború után költözött, és ahol haláláig lakott. 

02 +

A Dobrovits utca 7. alatti ház ma.

Amikor épp nem fordított, és nem analizált gyógyszert, akkor a zenével foglalkozott, amely különösen mélyen hatott rá. Zeneszeretetét fiatalkorában alapozta meg, amikor autodidaktaként megtanult zongorázni és fuvolázni. Bár semmilyen zenei végzettséget nem szerzett, ismereteit bármely zenész megirigyelhette volna. Tökéletes áttekintéssel rendelkezett a 18–20. századi európai zenéről, és a hazaiakon kívül a világ gyakorlatilag összes jelentős előadóját is ismerte. Zenei memóriája is figyelemre méltó volt – az Albrechtéknál rendezett káptalan utcai (Kapitulská) összejöveteleken gyakran játszottak olyan játékot, amelyben egy rövid részlet alapján kellett felismerni egy zeneművet, és ebben Gabriel Dušinský mindig remekelt. Szülővárosát nagyon szerette, nemigen akadt olyan pozsonyi zenei esemény, amelyet kihagyott volna, és gyermekeivel együtt a honismereti sétákon is rendszeresen részt vett. Szívesen kirándult velük a Kárpátokba, a Kolibára, Máriavölgybe (Marianka). 

06

Gabriel Dušinský.

Pozsony és a zene iránti szeretete olthatatlan tudásvággyal párosult. Szabadidejében levéltárakban kutatott, könyvtárakat látogatott, a korabeli sajtót tanulmányozta... Így született meg nagyszerű cikksorozata Pozsony zenei történelméről. Mindmáig jól emlékszem arra az élményre, amikor a Megyeházáról szóló írását olvastam. Lelkesedésem fokozatosan csodálattá vált, amikor belegondoltam, hogy a szerzőnek elsődleges forrásokkal kellett dolgoznia, elképesztő terjedelmű saját kutatást kellett végeznie, és ráadásul képes volt enciklopédikus ismereteit magával ragadó formába önteni. Egymás után kutattam fel a cikkeit, és mohón merültem bele Pozsony zenei történelmébe. Olyan személyiségek keltek életre lelki szemeim előtt, mint Bruno Walter, Hans von Bülow, Johannes Brahms, Anton Bruckner, Constanze Mozart, Antonio Salieri, Felix Mendelssohn-Bartholdy, Arthur Nikisch és mások.

Ezeket a cikkeket a mai napig szakirodalomként használom. Gabriel Dušinskýnak munkássága valamennyi területén sok terve volt még, de nem adatott meg neki, hogy ezeket valóra váltsa. 1985. március 14-én váratlanul ragadta el a halál. Nagy kár, hogy semmi sem maradt meg a hagyatékából. Így ennek az észrevétlen óriásnak ma már csak a szakmai tanulmányai és cikkei állítanak méltó emléket.

Ján Vyhnánek

Fordította: Böszörményi Péter