Frajmann Károly – a pozsonyi zenészek doyenje

Híres pozsonyiak
2017 06 9.

A Lőrinckapu és a Nedbal (az egykori Hummel) utca az Óváros azon részei közé tartozik, amelyek a múlt században a leginkább megsínylették a durva építészeti beavatkozásokat. Számos eredeti épületnek kellett meghajolnia a város működésére és arculatára vonatkozó új elkézpelések előtt, és olyan, új objektumok jelentek meg, mint a Centrál passzázs, az Írók Háza vagy a Tatra Bank palotája.

Mivel ezek viszonylag régóta, több évtizede képezik a város részét, már a pozsonyiak is a helyi miliő részének tekintik őket. Ez azonban nem volt mindig így. Az egyik ilyen új épület (Nedbal u. 19.) már több mint 60 éve áll a Nedbal és a Lőrinckapu utca sarkán. Tervezői, Jozef Lacko és Milan Škorupa világos travertinburkolatot álmodtak a földszintre és az első emeletre, de figyelemre méltó a zöld korlátos terasz is a legfelső, szűkebb emeleten

10

A Lőrinckapu és a Hummel (ma Nedbal) utca sarka

A Lőrinckapu u. 15. szám alatti funkcionális épület melletti telken azonban hajdanán olyan ház állt, amelynek határozottan pozsonyi genius locija volt. Nagy polgárház középkori falakkal, sötét fa lépcsőházzal és Strigler György aranyműves cégérével, akinek az ódon udvaron működött a boltja. A népnyelv Alchimistenhausnak hívta egy alkimista miatt, aki valamikor a 17. században állítólag az ördög segítségével aranyat készített itt. (Itt kell megjegyeznünk, hogy az ún. Alchimistenhaus nem azonos a Lőrinckapu utca 11. szám alatti házzal, miként az újabb emléktáblán szerepel.) A 19. század végétől Umlaufként is ismert volt, mert itt működött Umlauf Rudolf késkereskedése, de az emeleti illatszerbolt is az övé volt.

39

Umlauf Rudolf késkereskedése a Lőrinckapu és a Hummel utca sarkán

Kevésbé közismert, hogy a 19. században hosszú évekig ebben a házban lakott Frajmann Károly karmester és zeneszerző, akit halála (1885. június 27.) idején kortársai a pozsonyi zenészek doyenjének tartottak. 1830-ban, politikai menekültként érkezett Pozsonyba Lengyelországból, ahol már hosszabb ideje feszült volt a helyzet. A 18. század végén Ausztria, Poroszország és Oroszország felosztotta egymás között az országot, s bár az 1815-ös bécsi kongresszus után a terület egy részén megújult az alkotmányos Lengyel Királyság, ez az Orosz Birodalommal közös perszonálunióként működött, és a nagy szomszéd mind kevésbé tartotta tiszteletben a lengyel alkotmányt. A Lengyelország függetlenségének és régi dicsőségének feltámasztására irányuló törekvések a novemberi felkelésben csúcsosodtak ki – abban az évben, amikor Frajmann megjelent Pozsonyban… Nem tudjuk, miért éppen ezt a helyet választotta menedékül, de jó döntés volt. 1831 áprilisában Neiße porosz királyi bíró kérdést intézett a pozsonyi városi tanácshoz, hogy az elmúlt évben nem érkezett-e a városba Bécsből egy „bizonyos Frajmann”, de nem kapott választ. Városunk rokonszenvezett Lengyelországgal, és Frajmann kiadatása nem jött számításba. A lengyel nemest a pozsonyi arisztokrácia is befogadta, és ezek a kapcsolatai segítségére voltak a letelepedésben és az újrakezdésben. A kiváló zenésznek bizonyuló Frajmannt már 1833 augusztusában a Szent Márton-dóm tenoristájának választották.

 01

Frajmann Károly (1800–1885)

Frajmann néhány hónappal később előadóművészként lépett fel az Egyházi Zeneegyesület alapító ülésén, amely csakhamar a határon túl is híressé vált. Pályája csúcsára 1837 -ben ért, amikor Kumlik József, az egyesület karnagya lemondott, és Frajmann Károlyt választották utódjául. Ezt a posztot csaknem hat éven át töltötte be zavartalanul, utána azonban hideg zuhany következett: az egyesület 1843 januári közgyűlésén ismét Kumlik Józsefet választották meg karnagynak. A tagok úgy vélték, Frajmann a kelleténél többet foglalkozott világi művekkel (bemutatta például a színházban Bellini Norma című operáját, ami sokaknak szúrta a szemét). Fájdalomdíjként „az Egyházi Zeneegyesület tiszteletbeli karnagya az egyesületben végzett kiemelkedő tevékenységéért” címet adományozták neki.

02

Kumlik József  (1801-1869)

Frajmannt a történtek mélyen bántották, a nyilvános szerepléstől visszavonult, és haláláig már csak pedagógiai munkájára fordította alkotó energiáját. Jelleme szerint is erre a szerepre termett – a korabeli dokumentumok alapján nemes lelkű, egyenes, jószívű ember volt, s ha emellett zenei tehetségét is számításba vesszük, nem csoda, hogy keresett tanárnak számított. Tanítványai közé tartozott a híres katonakarmester, Czibulka Alfonz is. A jótékonyságáról ismert Frajmann ingyen tanította a szegény családból származó gyerekeket, néhányuknak megalapozva ezzel a jövőjét: „Frajmann Károly jelentősen hozzájárult városunk zenei szellemiségének megszilárdításához, megőrzéséhez és ápolásához”. 

08

Frajmann Károly sírja a Szent András-temetőben

Magas kort ért meg. Amikor 85 éves korában meghalt, a Szent András-temetőben tartott búcsúztatóján sokan rótták le kegyeletüket „városunk művészi hagyományainak legnemesebb képviselője” előtt. Az Egyházi Zeneegyesület (amellyel addigra kibékült) tagjai elénekelték emlékére a Lacrimosát Mozart Rekviemjéből. Heiller Károly püspök által megszentelt, koszorúkkal díszített koporsóját családi sírboltba helyezték. Azóta is megvan, ellentétben az Alkimista-házzal, amelyet 1948-ban lebontottak.

Ján Vyhnánek

Fordította: Böszörményi Péter

Fotó: Braňo Bibel, Zuzana Godárová

Támogatóink

Don`t copy text!