Elise Schuster, „Liszt partnere” (1842–1925) a Káptalan utcában lakott

Híres pozsonyiak
2016 05 9.

A Káptalan utcán (Kapitulská) járva mindig a szemembe ötlik az Esterházy-palota romja, amely mellett kíváncsiskodó turisták is gyakran megállnak. Hitetlenkedve kérdezik az idegenvezetőjüket, hogy valóban a 17. századi főnemesi palotáról van-e szó.

 Igen, arról. A lehangoló valóság elől ilyenkor gondolatban a 19. századba menekülök, amikor az épület még tele volt élettel. Ekkorra ugyan rég letűntek már azok az idők, amikor az Esterházyak még Haydnt és zenekarát látták itt vendégül, az épület lakásokká szabdalt tereiben azonban talán még intenzívebben pezsgett az élet.

A (mára teljesen lerombolt) utcafronton át a tágas udvarra lépek, amelyet két, zöld léckerítéssel körülvett, ősöreg vadgesztenye ural. A talajt virágaik lehullott, rózsaszínes-fehéres szirmainak szőnyege borítja. Középen a Palugyay cég hordói – a híres borászatnak a ház alatt nagy pincéje van, az ún. Kapitelkeller. A házmesterlakás előtt pad áll. Szemben, a pinceajtó mellett a helyi félnótás Trottelpepi vár fára. Hátul, az istállón túli kocsiszínben mentők állnak – dr. Tauscher Béla és David Kassovitz hintói. Ezek Prügerék gondjaira vannak bízva, de itt laknak még Majschék, Makláryék, Bátorffyék, Martinkovicsék és további pozsonyi családok. A déli szárny első emeletének barátságos lakása Julius Schuster pénzügyi titkár családjáé. Az enteriőr fontos eleme a Blüthner zongora, amelyen a felesége, Elise játszik…

14

Látkép az Esterházy palotára a Plébánia utcából (Farská), 20. század eleje. 

Visszazökkenek a rideg jelenbe. A lakás helyén ma egy lyuk tátong, egy körülbelül 30 évvel ezelőtti megalomán próbálkozás mementója, amikor a városi levéltár céljaira akarták átalakítani a palotát. Elise Schuster emléke azonban megmaradt… Karl Jüngling bécsi osztálytanácsos lánya már kiskorában kivételes zenei tehetségről tett tanúbizonyságot – alig 10 évesen zongorán kísérte kasseli udvari operaénekes nagybátyját. A család az apa funkciójából adódóan szinte az egész országot beutazta, végül pedig Pozsonyba költöztek. Elise akkor még nem tudta, hogy miután férjhez megy (1864), ugyanez a „nomád élet” vár rá. Négyéves házasság után azonban szerencsére férjével, Juliusszal és két kisfiukkal véglegesen Pozsonyban telepedtek le, Elise pedig csakhamar a város kulturális életének egyik meghatározó személyiségévé vált. Nem csupán a pedagógiai tevékenysége (nemigen akadt olyan pozsonyi család, amely ne bízta volna rá örömmel a sarjait), hanem a koncertjei miatt is. A zongoravirtuóz világhírességekkel lépett fel, többek között Emil Scaria basszusénekessel vagy a Hellmesberger-kvartettel – az utóbbival Pozsonyban ők mutatták be először Schubert második zongoratrióját (op. 100). A legnagyobb megtiszteltetés azonban 1873-ban érte, amikor a legnagyobbak legnagyobbikával, magával Liszt Ferenccel játszhatott négykezest. Liszt elfogadta jó barátja, Heiller Károly pozsonyi városi plébános meghívását, és Esztergomi miséje Szent Márton-dómban tartott előadása után részt vett a 90 válogatott vendég számára rendezett estélyen a plébánián (ma Káptalan utca 9.).

11

 Karl Heiller

Az ott történtekről Elise még 50 év elteltével is sugárzó arccal mesélt: „Batka János engem javasolt Liszt partneréül egy négykezes szonátához. Mire feleszméltem, már a zongora mellett ültünk, és a válogatott vendégsereg elragadtatással hallgatta grandiózus hangokat. Az első rész végén felálltam, meghajoltam a nagy mester előtt, és megköszöntem a megtiszteltetést, Liszt azonban hallani sem akart arról, hogy félbehagyjuk a darabot. Udvariasan így szólt: »Ez olyan jól megy, hogy be kell fejeznünk«, és visszaültetett.” A hangversenyt svédasztalos vacsora követte. Liszt lovagiasan felajánlotta a karját, az asztalhoz vezette Elisét, és megígérte, hogy saját kezűleg válogat neki ételt. „Egészen hihetetlen csemegékkel megrakott tányért hozott. Ha a hangokat is így társította volna egymáshoz, akkor egyetlen harmonikus műve sem születik, az ételek helyes sorrendjéről ugyanis fogalma sem volt.”

09

Liszt Ferenc

Elise művészetének köszönhetően Schusterék lakása zenei központtá vált. Egymásnak adták a kilincset olyan világnagyságok, mint Robert Volkmann és David Popper, valamint a hazai zenei élet meghatározó képviselői (Batka János, Mauthner Gusztáv). Elise komoly támaszra lelt férjében, aki minden Pozsonyban járó zenészt örömmel hívott meg az otthonukba. Így jutott el hozzájuk egy ígéretes zsinagógai kántor is, aki néhány dal előadása után áttért az operaáriákra. Természetesen a megfelelő jelmezzel – Manrico köpenye például egy kék virágokkal díszített kávészínű terítő lett, kard gyanánt pedig a kandalló piszkavasát tartotta a kezében. Mindez azonban a legkevésbé sem zavarta – olyan könnyedséggel énekelte ki a magas c-t, és annyira beleélte magát az új szerepbe, hogy Elise többször is rémülten kapta fel a fejét a zongora mellett, hogy nem ront-e rá a „derék Manrico” a piszkavassal. A kántorból később ismert operaénekes lett, aki – mint Elise fia, Julius később egy írásában megjegyezte – a hangját nyilván önmagának, színészi tudományát azonban részben Schusterék kandallófelszerelésének köszönhette!

07

A Royal Hotel 1925 körül.

Eliséről, a kiváló zenészről Pozsony a nyugdíjba vonulása után sem feledkezett meg, 80. születésnapi ünnepségén (1922) a Royal Hotelben (ma Híd utca 8.) a város több prominens képviselője is jelen volt. Amikor három évvel később meghalt, az András-temetőben nagy tömeg búcsúztatta a virtuózt, aki 48 éven át tanította zongorázni a pozsonyiakat. „Liszt partnerét” azonban mára csaknem teljesen elfeledték. Káptalan utcai lakása elpusztult, még a sírhelyét sem ismerjük. Ezért kérem mindazokat, akiknek birtokában van a fényképe, tegyék közzé azt, hogy ezzel is hozzájáruljanak Elise Schuster újbóli felfedezéséhez.

Ján Vyhnánek

Fordította: Böszörményi Péter

Támogatóink

Don`t copy text!