Elindult az Ortvay adatbázis

Adatbázis-figyelő
2013 06 27.

„Kevés utas van, ki Pozsonyból patkóssüteményt vagy kétszersültet nem vinne magával.” – írja Ortvay Tivadar Pozsony város utcái és terei című könyvében.“

Ortvay Tivadar 1905-ben megjelent Pozsony város utcái és terei című 660 oldalas munkája a mai napig a város kulturális fejlődésének, történelmének egyik legpontosabb leírása. A kötet reprint kiadása 1991-ben jelent meg a Püski Kiadónál. Napjainkban képes mellékletekkel, könyvsorozat formájában magyar és szlovák (Albert Marenčín Vydavateľstvo PT, Kalligram) kiadásokban is megjelent.

A Pozsonyi Kifli városunk leghíresebb történetírójáról elnevezett online adatbázist helyezett üzembe az interneten.

ortvay%20banner

Az adatbázisban megtalálható interaktív térkép segítségével pillanatok alatt megtalálhatjuk Pozsony jelenlegi és egykori utcáinak és tereinek, rangosabb épületeinek magyar és német nyelvű megnevezéseit. Információt szerezhetünk a helyszínek történelméről, régi pozsonyi képeslapokat és fotográfiákat nézegethetünk, korabeli újságokat és könyveket olvasgathatunk. A háromnyelvű helynévtár alapját Ortvay Tivadar Pozsony város utcái és terei (A város története utca- és térnevekben) 1905-ben megjelent munkája képezi. A kötet a még többségében német-magyar Pozsonyról ad képet. A város azóta jelentős társadalmi és politikai változásokon ment keresztül. A cserélődő politikai rendszerek mindig fontosnak tartották, hogy a saját szájízük szerint módosítsák a Pozsony múltját őrző (mű)emlékeket. A rendszerváltás után a város helyneveinek csekély része nyerte vissza eredeti megnevezését. A régi Pozsony utcáinak és tereinek magyar és német eredeti nevét már csak a történészek ismerik. A Pozsonyi Kifli a mai modern kor eszközeinek segítségével népszerűsíti Ortvay Tivadar egyedülálló helytörténeti munkáját. Ortvay munkájának interaktív és szoftverszerű feldolgozása egy egyszerűbb értelmezési módot és egy újfajta megjelenési formát kínál Pozsony múltjáról a világháló felhasználói számára. Az adatbázis tartalmát folyamatosan bővítjük. Terveink között szerepel az komplett adatbázis  szlovák, német nyelvű klónjának elindítása. Az adatbázis elindítását a Szlovák Köztársaság Kormányhivatala a Kisebbségi Kultúrák 2012 Programja keretén belül támogatta.

5_174a

Ortvay Tivadar (Orthmayr) 1843-ban született Csiklovabányán, Krassó-Szörény vármegyében. Apja Orthmayr Károly kincstári réz- és vashámorok és a bányák tiszttartója volt. A német származású családot Mária Terézia telepítette le a Temesi Bánságban. A Temesvári Piarista Gimnázium elvégzését követően teológiai tanulmányokat végzett a temesvári papnevelő intézetben. 1870-ig segédlelkészi és hitoktatói szolgálatot végzett a csanádi egyházmegye több településén.

1868-ban adja ki első tudományos tanulmányát, Bél Mátyás egyik kéziratának elemzését. 1870-1872-ben helyettes tanár lesz a lugosi római katolikus gimnáziumban, Szentkláray Jenővel folyóiratot jelentetnek meg. 1872-ben bölcsészeti tudományokból doktorál. 1873-ban felveszi az Ortvay vezetéknevet. 1873-1875 a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárának őrsegédje Budapesten. 1874-benn újabb doktorátust szerez régészetből és művészettörténetből. Az Archeológiai Értesítő szerkesztője. Ismert munkatársai: Heszlmann Imre, Rómer Flóris.

1875-ben a pozsonyi királyi akadémia történelem tanárává nevezik ki. 1894-től akadémiai tanszékének magatartásával a pozsonyi orsolya-rendi apácák tanítóképző intézetének igazgatója lett. Frigyes főherceg és Izabella főhercegnő lányainak történelem tanára. Egyházi funkciói mellett (pápai udvari kamarás, csanádi címzetes apát stb.) aktívan részt vett Pozsony közéletében. Alelnöke volt a Pozsony vármegyei Régészeti és Történelmi egyesületnek és a pozsonyi Természettudományi egyesületnek, tagja volt a Pozsonyi Városi Statisztikai Hivatalnak, a Közkönyvtári Bizottságnak, a Toldy körnek, a Közművelődési Társulatnak. Rendszeresen publikált a pozsonyi sajtóban (Pozsonyvidéki Lapok, Pressburger Zeitung, Westungarischer Grenzbote, Nyugatmagyarországi Híradó). 1902-ben a város törvényhatóságának tagja. 1906-ban Budapestre költözött, ekkor Pozsony város vezetése díszpolgárra avatta. Budapesten a Magyar Tudományos Akadémia tagja lesz. Itt is folytatta Pozsonnyal kapcsolatos nagy monográfiájának írását: Pozsony város történetét (1892-1912), amely a város és a vármegye történelmi és természetrajzával és közművelődésével foglakozik.

Halálakor 1916-ban a budapesti Kerepesi úti temetőben búcsúztatták, majd végakaratának megfelelően Pozsonyba a Szent András temetőbe édesanyja sírja mellé temették el.

P.S.

Támogatóink

Don`t copy text!