;)
Pottyantott objektum – külvárosi House Attack
2013 08 23.
Bevallom, már-már elkönyveltem, hogy Pozsonyban a csupa unalomig ismert nevenincs kőoszlop meg talapzatra biggyesztett bronzfigura között nem akad egyetlen vállalható, friss, modern kortárs köztéri alkotás sem (leszámítva talán a Socha a objekt (Szobor és objektum) névre keresztelt programsorozat nyaranta szétpakolt darabjait, bár azért ott is igen vegyes a felhozatal).
Aztán egy ideje módosítanom kellett a véleményemet. Van ugyanis Ružinov egyik irodaépületének tetején valami, amiről bátran kijelenthetjük, hogy nem szokványos alkotás. És bár az elszántabb pozsonyjárók már nyilván ismerik, én azért nem röstellek itt és most írni róla, hiszen nincs is annyira szem előtt: egy feje tetejére állított házról van szó. A Bajkáli út nyugati oldalán, a Kikötői híd felé tartó útsávok mellett, egy irodaház tetején találkozhatunk vele.
Ott feszít több tíz méter magasságban, mint valami koktélpohárrra biggyesztett cseresznyeszem, fittyet hányva arra a dögletes beidegződésre, hogy a köztéri szobornak (térplasztikának) a földön kell állnia, sőt úgy illik, hogy bronzból, gránitból vagy valami hasonló nemes anyagból legyen – meg egyébként is, jó az, ha megelégszik saját, monolitikus jelentésével (valami vaskos idea reprezentánsa lovas szobor, meztelen nő, esetleg geometriai alakzat formájában).
Itt azonnal más a helyzet: a ház eleven kontaktusban van közvetlen környezetével (ennél szorosabban már nem is tapadhatna partneréhez). Afféle szimbiózisban él az épülettel, mint a víziló-pásztorgém felállásnál, hangsúlyozza a tükörsima, monoton és steril falak anyagiságát, közben pedig úgy fest, mintha bármely pillanatban lezuhanhatna. Persze az is hozzátartozik a dologhoz, hogy az egész felfordulást eredetileg más helyre tervezték: a házikó 2009-ben Bécsben, a MUMOK épületének élére pottyantva volt látható. Ott nyilván több szerephez jutott a vaskos, antracitszürke bazaltlemezekből összeálló bunkerszerű épülettömb, amely úgy fest, mint egy modern kori Kába-kő (az Ortner&Ortner építésziroda remekműve). Ott tehát benne volt a pakliban, hogy az elkövető a magas művészet intézményi kereteit kóstolgatja a maga szarkasztikus módján, illetve a kortárs művészet futurisztikus palotáiba való bejutás lehetőségeit.
Itt, a pozsonyi helyszínen – az egykori ipari zóna helyén növekvő irodanegyedben – egy picit profánabbul fest az egész. A talapzatként szolgáló épülettest(Michal Hvorecký szerint az utóbbi évek egyik legszebb irodaháza Közép-Európában, ezzel én azért vitatkoznék) ugyanis egy nemzetközi építőipari óriáscég szlovákiai székhelye, vagyis a házikó ebben a kontextusban sokkal beszédesebb, a gesztus sokkal gegszerűbb, már-már reklámízű. De még így, ezzel együtt is egy értékes alkotás, nem utolsó sorban pedig azt is szépen kirajzolja, hogy azon a szinten, ahol mi tartunk, igazán eleven, kortárs munkák csakis tehetős szponzori rásegítéssel tudnak megtelepedni (no meg azt, hogy a „mocskos multik” sem mindig csak a bóvlit terjesztik).
Ja igen: a művész nem más, mint Erwin Wurm (ő az az osztrák úriember, aki jórészt hájasra pumpált plasztikobjektjei révén lett híres, no meg élőszobor-performanszaival (One Minute Sculptures), melyek során különféle használati tárgyakat – ceruza, toll, radírgumi, faragó, spárgabimbók, stb. szokott felszúrni embertársai – gyanútlan galérialátogatók – fül-, száj- és orrnyílásaiba). Egy nemzetközileg jegyzett alkotóról van szó, a bécsi Universität für Angewandte Kunst professzora, ráadásul hamarosan önálló tárlata lesz itt, a szomszédban. A bécsi Albertina termeiben látható kiállítás (Erwin Wurm – De Profundis) december 12-én nyit, és egészen február 17-ig látogatható.
Csanda Máté
Kíváncsi mi újság a Pozsonyi Kifli háza táján?
Ajánljuk
Támogatóink
Eseménynaptár
Támogassa az értékes dokumentumok, családi fotóalbumok, könyvek, fényképek és képeslapok megmentését, hogy ne vesszen feledésbe a háromnyelvű város, Pozsony atmoszférája.
Egyesületünkbe tagsági kérelem kitöltésével és beküldésével magánszemély vagy szervezet is beléphet.
Hirdessen weboldalunkon!